7. rész

 Sziasztok! Wow ti nagyszerűek vagytok! 14 feliratkozó,és 2000-nél több látogató.Nagyon szépen köszönöm!    Gondolom sok mindenki ismeri a Facebook nevű oldalt.Na szóval,csináltam egy csoportot amit megtaláltok IDE kattintva.Kérlek benneteket,hogy csatlakozzatok és ott lehet kérdezgetni a részekről is. :) Még valami. Megvan a blognak a Trailerje.Amit megtaláltok ITT.
Sajnálom,hogy ezt kell írnom,de addig nem hozok új részt míg meg nem lesz a 18  feliratkozó. Azért, mert tudni szeretném,hogy szoktátok-e olvasni.
Na akkor a részről.Nem nagyon volt hozzá ihletem,nagyon nehezen írtam meg,pedig nem lesz  valami bumm. Bár kinek mi bumm. Próbáltam úgy megírni,hogy valósághű legyen.Hát nem tudom,hogy sikerült.De ha kapok megjegyzéseket megtudom. Ez a rész sem lett hosszú de nem is szerettem volna nagyon hosszúra írni,mert a fontosabb történéseknek szeretnék majd nagyobb részeket. Jó olvasást, remélem tetszeni fog. :)               Kata xx

Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.És igen is értékes.Mert, nem tudnék annál értékesebbet elképzelni mint,hogy egy nagyon jó baráttal egy udvaron focizni.S látni a mosolyát ahogy minden szerencsétlenkedésemen nevet.Kihozza belőlem az őrültet.Mintha nem is lett volna a reggeli dolog.Teljesen elfeledkeztem róla.Nem is szeretnék rá emlékezni.Csak éljek a pillanatnak,egy nagyon jó pillanatnak.Ő az a barát aki mellett merek önmagam lenni. Jason mellett is önmagam vagyok.De valahogy ez sokkal másabb.Valami sokkal másabb érzés.
-Beállsz most te a kapuba csajszi?-húzogatta a szemöldökét Harry majd a kapufának dőlt.
-Csajszi? Hm nem is tudom.-húztam össze a szemeim és megfogtam az állam mintha nagyon gondolkoznék rajta.
-Na mi lesz már?Beállsz vagy nem?-jött közelebb hozzám és a kapuskesztyűt vette le a kezeiről.
-Beállok Harold.-mosolyogtam rá és elvettem a felém nyújtott kesztyűt.Beszaladtam a kapuba és mutattam,hogy rúghatja a labdát.Az biztos,hogy tartottam attól,hogy beálljak a kapuba,mert tuti,hogy be fogok engedni minden rúgást.
Harry meglendítette a lábát és már jött is a labda felém.Jött egyre közelebb,és végül mikor már oda ért hozzám belerúgtam,és csodák-csodájára nem ment be.-Nem ment be.De jó.-pattogtam,mint egy kisgyerek.
-Igen,nem ment be.-biggyesztette le Harry a száját,mint egy kisgyerek mikor nem kapott cukorkát az anyukájától.Megláttam és csak nevetni tudtam rajta.Végre egy nevetős nap. 
-Na rúgod már vagy tapsra vársz?-nyújtottam rá a nyelvem.
-Rúgom kislány,figyelj csak.-mutatott a labdára és már is belerúgott.Jött közelebb és közelebb és bement.
-Na ne már.-tártam szét a karom. Biztos,hogy a többi gólt beengedem.
-Sajnálom.Ha egyszer ilyen jó focis vagyok.-vált át a mosolya gúnyossá.
-Meg,ha egyszer ennyire beképzelt.-öltöttem rá a nyelvem, de miután vissza húztam már csak azt vettem észre,hogy Harry felém fut,ezért én is elkezdtem kapkodni a lábam.-Úgy is elkaplak Alex!
-Úgy sem kapsz el Harry.-futás közben válaszoltam neki,de már úgy,hogy majdnem elestem a nevetéstől. S ekkor megéreztem a kemény földet.
-Mondtam.-hallottam meg a rám nehézkedő hangját, és megpróbáltam valahogy vele szembe fordulni.És akkor megláttam gyönyörű,zöld színű szemeit.
-Gyönyörű szemed van.-kába voltam és egyben csendes.Nem tudtam mi van velem.Egy szem és miatta vagyok kábult.
-Tessék?-nevetett fel Harry, és fel tápászkodott rólam miközben nyújtotta a kezét,hogy fel segítsen a kemény földről.
-Semmi,csak azt mondtam,hogy szállj le rólam.-próbáltam valami elhihetőt mondani.
-Aham,én mást értettem,de mindegy.-engedte el a kezem és vissza futott a labdáért.
Szemek,azok a gyönyörű szemek.De mi volt benne az a csillogás? Még sosem láttam ilyet a szemeiben.
-Harry,mindjárt megyek csak iszok egyet.-kiabáltam utána és mikor hátra fordul megmutattam,hogy merre leszek. Bólintott egyet és én már futottam is a kerti csap felé.Oda értem és oda hajolva a csaphoz ittam egy kicsit,mert már nagyon szomjas voltam a sok futkározástól.Egyszer csak egy kezet éreztem meg a derekamnál,és felemel.Ijedtemben az összes vizet kiköptem a földre.-Ne, engedj el!-kapálóztam a lábammal,de ahelyett,hogy elengedett volna inkább megpörgetett.Majd végre lerakott a saját lábaimra,én meg ahogy tudtam szédelegve oda mentem a csaphoz,és a tenyerem, a folyó víz alá tartottam.Mikor megtelt vízzel,felé fordultam és a tenyerembe tartott vizet rálocsoltam.
-Hé.-igazította meg a haját, ami épp,hogy egy kicsit vizes lett.-Ez nem ér.
-De még,hogy ér.-vigyorogtam rá és rányújtottam a nyelvem.De kár volt,mert ő is rohant a csaphoz és már csak azt éreztem,hogy a felsőmre víz esett.-Jól van Harold.Ezt nem úszod meg szárazon.Szó szerint.-szaladtam én is mellé és a nyakába ugrottam.Ő megragadta a két kezem és úgy kezdett el velem rohanni.Ment velem pár kört és visszaérkeztünk a csap elé.Gyorsan lepattantam és a csaphoz igyekeztem.Egy kicsit befogtam a még mindig folyó csapot és Harry felé spriccoltam.Mikor hozzáért a hideg víz egyből hátrébb ugrott egyet.
-Nincs jó idő az ilyesmihez.-futott felém és ő is így cselekedett mint én.Csak sajnos én sokkal vizesebb lettem mint ő.
-Jó elég,elég.-fogtam az egyik kezemmel a hasam a másikat pedig előre nyújtottam,stopot jelezve.
-Jól van megkíméllek.Nem szeretném,hogy megfázz.-lépkedett közelebb hozzám és megdörzsölte az egyik karom.-Nem fázol?
-Egy picit.De te miattad.-nyújtottam rá az ujjam,és próbáltam mérges arcot vágni de hát nem nagyon sikerült.Ő mellette,hogy is lehetne valaki mérges? Hát én most egyáltalán nem vagyok mérges,sőt.Boldog is vagyok.És ezért hálával tartozom neki.Mert egy ilyen rossz reggel után,fel tudott vidítani.Pedig engem nem a legkönnyebb.
-Gyere szerintem már ideje haza indulnunk.-ölelte át egyik kezével a vállam,és én el is kezdtem sétálni.Tényleg ideje lenne haza menni,meg szeretném velük ezt a dolgot beszélni.Most normálisan,nem úgy hogy elrohanok mint egy őrült.Elsőnek meg szeretném ismerni őket jobban és azután eldönteni,hogy utálom őket.Mert addig kedvesek voltak.Kivéve azt a dolgot ami történt.Még,ha meg is kedvelem őket,nem fogom elfogadni,hogy talán ők a szüleim.Mert eddig úgy tudtam -hittem-, hogy azok voltak a szüleim, akik meghaltak.