 |
| Summer |
2013. június 6., csütörtök
Újra itt
Sziasztok.Nem új részt hoztam,hanem szeretnék bocsánatot kérni,hogy eddig nem hoztam új részeket.Ennek egy oka van,és az az egy nem más mint,hogy azt hittem -vagyis hát akkor biztos voltam benne-, hogy törlődött a fiókom.És most hogy nézelődtem kiderült,hogy nem csak ideiglenes volt.Nagyon átvert ez az oldal,amitől egy kicsit mérges lettem,és ahogy anyukám mondaná "szedj hangyát". Na szóval ezért nem bírtam ebbe a blogba írni és ez elszomorított de nagyon.Mivel szeretek írni ezért elkezdtem egy új blogot amit IDE kattintva meg is találtok.Szóval mostantól kettő blogot fogok vezetni.Ezért is döntöttem el,hogy 2-3 hét után hozom mind kettő blogba a részeket. Kell egy kis idő míg megírom mind kettő részt. Na szóval a következő rész 2 hét múlva várható.Addig is nagyon szép napokat és akkor már nyári szünetet. A nyári szünetről jut eszembe.Végre nyári szünet és többet tudok majd foglalkozni majd a blogokkal. :)
2013. május 26., vasárnap
7. rész
Sziasztok! Wow ti nagyszerűek vagytok! 14 feliratkozó,és 2000-nél több látogató.Nagyon szépen köszönöm! Gondolom sok mindenki ismeri a Facebook nevű oldalt.Na szóval,csináltam egy csoportot amit megtaláltok IDE kattintva.Kérlek benneteket,hogy csatlakozzatok és ott lehet kérdezgetni a részekről is. :) Még valami. Megvan a blognak a Trailerje.Amit megtaláltok ITT.
Sajnálom,hogy ezt kell írnom,de addig nem hozok új részt míg meg nem lesz a 18 feliratkozó. Azért, mert tudni szeretném,hogy szoktátok-e olvasni.
Na akkor a részről.Nem nagyon volt hozzá ihletem,nagyon nehezen írtam meg,pedig nem lesz valami bumm. Bár kinek mi bumm. Próbáltam úgy megírni,hogy valósághű legyen.Hát nem tudom,hogy sikerült.De ha kapok megjegyzéseket megtudom. Ez a rész sem lett hosszú de nem is szerettem volna nagyon hosszúra írni,mert a fontosabb történéseknek szeretnék majd nagyobb részeket. Jó olvasást, remélem tetszeni fog. :) Kata xx
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.És igen is értékes.Mert, nem tudnék annál értékesebbet elképzelni mint,hogy egy nagyon jó baráttal egy udvaron focizni.S látni a mosolyát ahogy minden szerencsétlenkedésemen nevet.Kihozza belőlem az őrültet.Mintha nem is lett volna a reggeli dolog.Teljesen elfeledkeztem róla.Nem is szeretnék rá emlékezni.Csak éljek a pillanatnak,egy nagyon jó pillanatnak.Ő az a barát aki mellett merek önmagam lenni. Jason mellett is önmagam vagyok.De valahogy ez sokkal másabb.Valami sokkal másabb érzés.
-Beállsz most te a kapuba csajszi?-húzogatta a szemöldökét Harry majd a kapufának dőlt.
-Csajszi? Hm nem is tudom.-húztam össze a szemeim és megfogtam az állam mintha nagyon gondolkoznék rajta.
-Na mi lesz már?Beállsz vagy nem?-jött közelebb hozzám és a kapuskesztyűt vette le a kezeiről.
-Beállok Harold.-mosolyogtam rá és elvettem a felém nyújtott kesztyűt.Beszaladtam a kapuba és mutattam,hogy rúghatja a labdát.Az biztos,hogy tartottam attól,hogy beálljak a kapuba,mert tuti,hogy be fogok engedni minden rúgást.
Harry meglendítette a lábát és már jött is a labda felém.Jött egyre közelebb,és végül mikor már oda ért hozzám belerúgtam,és csodák-csodájára nem ment be.-Nem ment be.De jó.-pattogtam,mint egy kisgyerek.
-Igen,nem ment be.-biggyesztette le Harry a száját,mint egy kisgyerek mikor nem kapott cukorkát az anyukájától.Megláttam és csak nevetni tudtam rajta.Végre egy nevetős nap.
-Na rúgod már vagy tapsra vársz?-nyújtottam rá a nyelvem.
-Rúgom kislány,figyelj csak.-mutatott a labdára és már is belerúgott.Jött közelebb és közelebb és bement.
-Na ne már.-tártam szét a karom. Biztos,hogy a többi gólt beengedem.
-Sajnálom.Ha egyszer ilyen jó focis vagyok.-vált át a mosolya gúnyossá.
-Meg,ha egyszer ennyire beképzelt.-öltöttem rá a nyelvem, de miután vissza húztam már csak azt vettem észre,hogy Harry felém fut,ezért én is elkezdtem kapkodni a lábam.-Úgy is elkaplak Alex!
-Úgy sem kapsz el Harry.-futás közben válaszoltam neki,de már úgy,hogy majdnem elestem a nevetéstől. S ekkor megéreztem a kemény földet.
-Mondtam.-hallottam meg a rám nehézkedő hangját, és megpróbáltam valahogy vele szembe fordulni.És akkor megláttam gyönyörű,zöld színű szemeit.
-Gyönyörű szemed van.-kába voltam és egyben csendes.Nem tudtam mi van velem.Egy szem és miatta vagyok kábult.
-Tessék?-nevetett fel Harry, és fel tápászkodott rólam miközben nyújtotta a kezét,hogy fel segítsen a kemény földről.
-Semmi,csak azt mondtam,hogy szállj le rólam.-próbáltam valami elhihetőt mondani.
-Aham,én mást értettem,de mindegy.-engedte el a kezem és vissza futott a labdáért.
Szemek,azok a gyönyörű szemek.De mi volt benne az a csillogás? Még sosem láttam ilyet a szemeiben.
-Harry,mindjárt megyek csak iszok egyet.-kiabáltam utána és mikor hátra fordul megmutattam,hogy merre leszek. Bólintott egyet és én már futottam is a kerti csap felé.Oda értem és oda hajolva a csaphoz ittam egy kicsit,mert már nagyon szomjas voltam a sok futkározástól.Egyszer csak egy kezet éreztem meg a derekamnál,és felemel.Ijedtemben az összes vizet kiköptem a földre.-Ne, engedj el!-kapálóztam a lábammal,de ahelyett,hogy elengedett volna inkább megpörgetett.Majd végre lerakott a saját lábaimra,én meg ahogy tudtam szédelegve oda mentem a csaphoz,és a tenyerem, a folyó víz alá tartottam.Mikor megtelt vízzel,felé fordultam és a tenyerembe tartott vizet rálocsoltam.
-Hé.-igazította meg a haját, ami épp,hogy egy kicsit vizes lett.-Ez nem ér.
-De még,hogy ér.-vigyorogtam rá és rányújtottam a nyelvem.De kár volt,mert ő is rohant a csaphoz és már csak azt éreztem,hogy a felsőmre víz esett.-Jól van Harold.Ezt nem úszod meg szárazon.Szó szerint.-szaladtam én is mellé és a nyakába ugrottam.Ő megragadta a két kezem és úgy kezdett el velem rohanni.Ment velem pár kört és visszaérkeztünk a csap elé.Gyorsan lepattantam és a csaphoz igyekeztem.Egy kicsit befogtam a még mindig folyó csapot és Harry felé spriccoltam.Mikor hozzáért a hideg víz egyből hátrébb ugrott egyet.
-Nincs jó idő az ilyesmihez.-futott felém és ő is így cselekedett mint én.Csak sajnos én sokkal vizesebb lettem mint ő.
-Jó elég,elég.-fogtam az egyik kezemmel a hasam a másikat pedig előre nyújtottam,stopot jelezve.
-Jól van megkíméllek.Nem szeretném,hogy megfázz.-lépkedett közelebb hozzám és megdörzsölte az egyik karom.-Nem fázol?
-Egy picit.De te miattad.-nyújtottam rá az ujjam,és próbáltam mérges arcot vágni de hát nem nagyon sikerült.Ő mellette,hogy is lehetne valaki mérges? Hát én most egyáltalán nem vagyok mérges,sőt.Boldog is vagyok.És ezért hálával tartozom neki.Mert egy ilyen rossz reggel után,fel tudott vidítani.Pedig engem nem a legkönnyebb.
-Gyere szerintem már ideje haza indulnunk.-ölelte át egyik kezével a vállam,és én el is kezdtem sétálni.Tényleg ideje lenne haza menni,meg szeretném velük ezt a dolgot beszélni.Most normálisan,nem úgy hogy elrohanok mint egy őrült.Elsőnek meg szeretném ismerni őket jobban és azután eldönteni,hogy utálom őket.Mert addig kedvesek voltak.Kivéve azt a dolgot ami történt.Még,ha meg is kedvelem őket,nem fogom elfogadni,hogy talán ők a szüleim.Mert eddig úgy tudtam -hittem-, hogy azok voltak a szüleim, akik meghaltak.
Sajnálom,hogy ezt kell írnom,de addig nem hozok új részt míg meg nem lesz a 18 feliratkozó. Azért, mert tudni szeretném,hogy szoktátok-e olvasni.
Na akkor a részről.Nem nagyon volt hozzá ihletem,nagyon nehezen írtam meg,pedig nem lesz valami bumm. Bár kinek mi bumm. Próbáltam úgy megírni,hogy valósághű legyen.Hát nem tudom,hogy sikerült.De ha kapok megjegyzéseket megtudom. Ez a rész sem lett hosszú de nem is szerettem volna nagyon hosszúra írni,mert a fontosabb történéseknek szeretnék majd nagyobb részeket. Jó olvasást, remélem tetszeni fog. :) Kata xx
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.És igen is értékes.Mert, nem tudnék annál értékesebbet elképzelni mint,hogy egy nagyon jó baráttal egy udvaron focizni.S látni a mosolyát ahogy minden szerencsétlenkedésemen nevet.Kihozza belőlem az őrültet.Mintha nem is lett volna a reggeli dolog.Teljesen elfeledkeztem róla.Nem is szeretnék rá emlékezni.Csak éljek a pillanatnak,egy nagyon jó pillanatnak.Ő az a barát aki mellett merek önmagam lenni. Jason mellett is önmagam vagyok.De valahogy ez sokkal másabb.Valami sokkal másabb érzés.
-Beállsz most te a kapuba csajszi?-húzogatta a szemöldökét Harry majd a kapufának dőlt.
-Csajszi? Hm nem is tudom.-húztam össze a szemeim és megfogtam az állam mintha nagyon gondolkoznék rajta.
-Na mi lesz már?Beállsz vagy nem?-jött közelebb hozzám és a kapuskesztyűt vette le a kezeiről.
-Beállok Harold.-mosolyogtam rá és elvettem a felém nyújtott kesztyűt.Beszaladtam a kapuba és mutattam,hogy rúghatja a labdát.Az biztos,hogy tartottam attól,hogy beálljak a kapuba,mert tuti,hogy be fogok engedni minden rúgást.
Harry meglendítette a lábát és már jött is a labda felém.Jött egyre közelebb,és végül mikor már oda ért hozzám belerúgtam,és csodák-csodájára nem ment be.-Nem ment be.De jó.-pattogtam,mint egy kisgyerek.
-Igen,nem ment be.-biggyesztette le Harry a száját,mint egy kisgyerek mikor nem kapott cukorkát az anyukájától.Megláttam és csak nevetni tudtam rajta.Végre egy nevetős nap.
-Na rúgod már vagy tapsra vársz?-nyújtottam rá a nyelvem.
-Rúgom kislány,figyelj csak.-mutatott a labdára és már is belerúgott.Jött közelebb és közelebb és bement.
-Na ne már.-tártam szét a karom. Biztos,hogy a többi gólt beengedem.
-Sajnálom.Ha egyszer ilyen jó focis vagyok.-vált át a mosolya gúnyossá.
-Meg,ha egyszer ennyire beképzelt.-öltöttem rá a nyelvem, de miután vissza húztam már csak azt vettem észre,hogy Harry felém fut,ezért én is elkezdtem kapkodni a lábam.-Úgy is elkaplak Alex!
-Úgy sem kapsz el Harry.-futás közben válaszoltam neki,de már úgy,hogy majdnem elestem a nevetéstől. S ekkor megéreztem a kemény földet.
-Mondtam.-hallottam meg a rám nehézkedő hangját, és megpróbáltam valahogy vele szembe fordulni.És akkor megláttam gyönyörű,zöld színű szemeit.
-Gyönyörű szemed van.-kába voltam és egyben csendes.Nem tudtam mi van velem.Egy szem és miatta vagyok kábult.
-Tessék?-nevetett fel Harry, és fel tápászkodott rólam miközben nyújtotta a kezét,hogy fel segítsen a kemény földről.
-Semmi,csak azt mondtam,hogy szállj le rólam.-próbáltam valami elhihetőt mondani.
-Aham,én mást értettem,de mindegy.-engedte el a kezem és vissza futott a labdáért.
Szemek,azok a gyönyörű szemek.De mi volt benne az a csillogás? Még sosem láttam ilyet a szemeiben.
-Harry,mindjárt megyek csak iszok egyet.-kiabáltam utána és mikor hátra fordul megmutattam,hogy merre leszek. Bólintott egyet és én már futottam is a kerti csap felé.Oda értem és oda hajolva a csaphoz ittam egy kicsit,mert már nagyon szomjas voltam a sok futkározástól.Egyszer csak egy kezet éreztem meg a derekamnál,és felemel.Ijedtemben az összes vizet kiköptem a földre.-Ne, engedj el!-kapálóztam a lábammal,de ahelyett,hogy elengedett volna inkább megpörgetett.Majd végre lerakott a saját lábaimra,én meg ahogy tudtam szédelegve oda mentem a csaphoz,és a tenyerem, a folyó víz alá tartottam.Mikor megtelt vízzel,felé fordultam és a tenyerembe tartott vizet rálocsoltam.
-Hé.-igazította meg a haját, ami épp,hogy egy kicsit vizes lett.-Ez nem ér.
-De még,hogy ér.-vigyorogtam rá és rányújtottam a nyelvem.De kár volt,mert ő is rohant a csaphoz és már csak azt éreztem,hogy a felsőmre víz esett.-Jól van Harold.Ezt nem úszod meg szárazon.Szó szerint.-szaladtam én is mellé és a nyakába ugrottam.Ő megragadta a két kezem és úgy kezdett el velem rohanni.Ment velem pár kört és visszaérkeztünk a csap elé.Gyorsan lepattantam és a csaphoz igyekeztem.Egy kicsit befogtam a még mindig folyó csapot és Harry felé spriccoltam.Mikor hozzáért a hideg víz egyből hátrébb ugrott egyet.
-Nincs jó idő az ilyesmihez.-futott felém és ő is így cselekedett mint én.Csak sajnos én sokkal vizesebb lettem mint ő.
-Jó elég,elég.-fogtam az egyik kezemmel a hasam a másikat pedig előre nyújtottam,stopot jelezve.
-Jól van megkíméllek.Nem szeretném,hogy megfázz.-lépkedett közelebb hozzám és megdörzsölte az egyik karom.-Nem fázol?
-Egy picit.De te miattad.-nyújtottam rá az ujjam,és próbáltam mérges arcot vágni de hát nem nagyon sikerült.Ő mellette,hogy is lehetne valaki mérges? Hát én most egyáltalán nem vagyok mérges,sőt.Boldog is vagyok.És ezért hálával tartozom neki.Mert egy ilyen rossz reggel után,fel tudott vidítani.Pedig engem nem a legkönnyebb.
-Gyere szerintem már ideje haza indulnunk.-ölelte át egyik kezével a vállam,és én el is kezdtem sétálni.Tényleg ideje lenne haza menni,meg szeretném velük ezt a dolgot beszélni.Most normálisan,nem úgy hogy elrohanok mint egy őrült.Elsőnek meg szeretném ismerni őket jobban és azután eldönteni,hogy utálom őket.Mert addig kedvesek voltak.Kivéve azt a dolgot ami történt.Még,ha meg is kedvelem őket,nem fogom elfogadni,hogy talán ők a szüleim.Mert eddig úgy tudtam -hittem-, hogy azok voltak a szüleim, akik meghaltak.
2013. május 19., vasárnap
1 Díjam
Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat Réka Styles
Szabályok:
1.) 11 dolgot írj magadról
2.) A jelölő minden kérdésére válaszolnod kell
3.) 11 kérdést fel kell tenned
4.) 11 embert kell megjelölni
1.) 11 dolgot írj magadról
2.) A jelölő minden kérdésére válaszolnod kell
3.) 11 kérdést fel kell tenned
4.) 11 embert kell megjelölni
11 dolog magamról:
1. Imádok blogokat olvasni
2. Kedvenc színem/színeim a zöld,lila,rózsaszín
3. Imádok énekelni de sajnos hangom nincssok
4. Imádom a One Directiont
5. Barna a hajam és barna a szemem is
6. Szeretek rajzolni
7. 4. osztályban Német nyelvet kezdtem el tanulni, de már nagyon megbántam
8. Van egy húgom és egy öcsém
9. Imádok írni és talán majd ezzel szeretnék foglalkozni
10. Nincs valami nagy önbizalmam
11. Még nem voltam nyaralni
Válaszok:
Úgy karácsony előtt kezdtem el egy másik blogot,de nem tetszett ezért sok gondolkozás után úgy döntöttem,hogy írok egy újat.
2.Tél vagy Tavasz?
Tavasz
3.Nyár vagy Ősz?
Nyár
4.Kedvenc sorozatod?
Így jártam anyátokkal
5.Kedvenc városod?
Nincs nagyon.
6.Milyen színű a szemed?
Barna
7.Kedvenc hónap?
Július
8.Kedvenc évszak?
Nyár
9.Kutya vagy macska?
Macska
1o. Van testvéred?
Igen,egy húgom és egy öcsém
11.Van házi állatod? Ha igen mi?
Igen van,egy kutya.
11. kérdés :
1. Kedven étel?
2. Kedvenc blog?
3. Ha elutazhatnál valahova,akkor hova mennél el?
4. Fiúkkal vagy lányokkal vagy el jobban?
5. Twilight vagy Vámpírnaplók?
6. Körülbelül hány blogot olvasol?
7. Hogy szoktál neki kezdeni egy új rész megírásához?
8. Hány blogod van?
9. Van testvéred?
10. Ki a példaképed?
11. Kedvenc zeneszámod?
Akiknek tovább küldöm (nem tudok 11-et):
2013. május 15., szerda
6. rész
Sziasztok!Mint láthatjátok nagy átalakításon ment át a blog.Nagyon szépen köszönöm a fejlécet és a kritikát MmOo.
Na és ha kritikáról beszélünk.Elolvastam a kritikát amit kaptam és úgy döntöttem hogy a Zenész fiú mostantól nem jön képbe.Szeretném ha jó lenne a blog ezért döntöttem el ezt a dolgot.
Láttam hogy 1 személy leiratkozott.Ennyire rossz lenne a blog? Mert ha igen akkor nem folytatom tovább.De még van esély szóval akkor hozom a következő részt ha meglesz a 10 feliratkozó. Bocsánat de akkor legalább tudom hogy olvassák. Na de beszéljünk kicsit erről a részről.Nem vagyok nagyon megelégedve vele.Nem tudom miért de nem.Nem is lett valami hosszú.Szóval elnézéseteket kérem. Kata xx
-Micsoda?Ez nem jó vicc.- válaszoltam idegesen.Ha vicc akkor ilyenekkel ne vicceljen mert nem humoros,egyáltalán nem.
-Nem vicc Alex.Tényleg mi vagyunk a szüleid.- mondta Kathrine.
-Jól van engem érdekel.Biztos, hogy önök nem a szüleim.Ők már meghaltak egy autóbalesetben.- álltam fel az asztaltól és kirohantam.Nem, ők nem lehetnek a szüleim!Ők már meghaltak.Azért jöttek, hogy hazudjanak? Hát köszönöm nem kérek belőle és belőlük sem.Ezekkel a gondolatokkal el otthonról.Nem volt célom hogy hova mennyek.Csak el onnan messzire.
Végül egy parkban kötöttem ki, ahol alig volt pár lélek.Nagyon "örültem" neki, mert legalább nem látják a kisírt szemem.Leültem egy üres padra és még jobban elkezdtem zokogni. Elővettem a zsebemből a telefonom és megnyitottam egy fényképet.Azt a fényképet amin a szüleimmel vagyok,egy nappal az autóbaleset előtt.Vissza idéztem azt a napot amikor az a szörnyűség történt.
Visszaemlékezés...
-Alex,drágám gyere! Indulnunk kell az iskolába.-mondta az édes hangján anyu.
-Megyek már.- kiáltottam a szobámból.Becsuktam a könyvemet.Imádtam olvasni.Amikor csak tehettem olvastam.Az olvasás mindig megnyugtatott bármi baj volt.
Leraktam az éjjeli szekrényemre a könyvet és a vállamra vettem a táskám.Mentem is ki az előszobába ahol már anyu és apu várt.Adtam mind a kettőjük arcára egy puszit és már indultunk is az autóhoz.Mikor odaértünk beleültünk a járműbe és már indultunk is.Az iskola úgy 30 percre volt tőlünk ezért beleraktam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam egy zeneszámot.És éppen ebben a percben megláttam, hogy egy kocsi rossz sávba jön jön és már csak azt éreztem hogy mindenem rettentően fáj.Ez után valaki kihívta a mentőket és én megúsztam egy kéztöréssel, de a szüleim meghaltak.
Szorongattam a telefonomat még mindig.Miért ők haltak meg?Miért nem én?Most akkor nem éreznék ilyen rettentően nagy fájdalmat.Miért jöttek most ők vendégségbe?Ha nem jöttek volna,most nem éreznék újra ilyet.Most az iskolában ülhetnék,hülyéskedhetnék Jason-nel és gyakorolhatnám a dalom az X-Factorba.És ehelyett itt ülök kisírt szemekkel.Mindent elrontott ez a baleset és ők.Nem akarom őket hibáztatni,de miért kell azt mondani, hogy ők a szüleim!?Mikor nem ők!?De láttam már filmekben és hallottam már olyat hogy valakit örökbe fogadtak.De az nem lehet.Az nem lehet, hogy örökbe fogadtak.De ha igaz,akkor miért nem mondták el nekem?Mondjuk kiskoromba.Mert akkor megértettem volna és fel tudtam volna dolgozni.De, hogy 16 évig abban a tudatban éltem,hogy ők a vér szerinti szüleim és lehet,hogy nem is.
-Alex,te miért sírsz?-zavarta meg a gondolkodásomat egy nagyon ismerős hang.
-Mi?Nem is sírtam.-próbáltam észrevétlenül le törölni a könnyeim.
-Látom, hogy sírtál.Mi a baj?-ült le mellém Harry.Na ennyit arról,hogy legalább nem látja senki a kisírt szemeim.
-Minden baj Harry.Érted? Minden! A szüleim meghaltak.Akik most jöttek vendégek azt állítják hogy ők a szüleim.-mondtam el neki a bajaimat.
-Nagyon sajnálom Alex.-szomorodott el az ő arca is.
-De attól sajnállak.Nem tudom,hogy ilyen kedves,jó ének tudással rendelkező lánynak miért kell ilyeneken keresztül mennie.És megjegyzem csinos is.-vágott egy picit vicces arcot amin halványan elmosolyodtam.Miért vált ki belőlem ilyeneket?
-Csinos? Dehogy vagyok én csinos.-ellenkeztem.Mindig is kicsi volt az önbizalmam az egyszer biztos.
-Hidd már el hogy csinos vagy és szép.Szerinted miért mosolygok mindig amikor veled vagyok?
-Mert nőből vagyok?kérdeztem egy kicsit éles hangon és szipogtam egyet.
-Mert tetszel nekem.- mondta. -Persze mint egy barát.Sosem másznák rá egy barátra, nyugi.
-Értem én,értem.Nyugodt vagyok.Vagyis-e miatt.-nem egyáltalán nem voltam ez miatt nyugodt.Lehet hogy csak pár napja találkoztunk még meg ilyesmi de azért nekem egy kicsit bejött.
-Figyelj ide jól.Ne szomorkodj ilyenek miatt.Nem éri meg.-mosolygott rám biztatóan.Tudom, hogy hülyeség de ettől a mosolytól valahogy jobb kedvre derültem.-Menjünk el inkább valahova szórakozni.Hogy elfelejtsd a történteket.-egy kicsit elgondolkoztam rajta.Nem vagyok én még olyan állapotban, hogy most elmenjek valahova.De ha el akarom felejteni ezt a kis incidenst akkor el kell mennem.
-Rendben menjünk.-válaszoltam tömören, és felálltam az üllőhelyemről.
-Na hova menjünk akkor?-csatlakozott hozzám Harry is.
-Bárhova csak messzire.És felejtsem el a ma történteket.-bárhova mehetünk csak felejtsem el ezeket amik megsirattak.Nem akarok rá gondolni legalább pár órára ne.De azt nem tudom elkerülni, hogy újra előjöjjön valami ilyesmi érzés.Mert még ma haza kell mennem és újból találkozok velük.Nagyitól is meg kell kérdeznem,hogy ő tudott-e erről az egész dologról.Ezekkel a gondolatokkal sétáltam lassan Harry mellett.Kicsit megnyugtató érzés volt, hogy van valaki mellettem.Lehet,hogy még mikor visszaemlékeztem erre a szörnyű balesetre egyedül szerettem volna lenni, de jobb valakivel lenni akinek megmondhatom a gondjaim.Így kiürül belőlem minden gond és jobb érzéssel tölti el az egész testem.
-Hahó Alex.Itt vagy?- legyezi a kezét Harry az arcom előtt és ezzel kizökkentet a gondolkodásomból.
-Persze itt vagyok.Mit mondtál?-ráztam meg egy kicsit a fejem,hogy visszatérjek a gondolkodás világából.
-Mit szólnál hozzá,hogy ha fociznánk egyet?-fordult velem szemben ez által neki is mentem.
-Hát,nekem jó.-léptem egyet hátra.De hát felesleges volt mert Harry jött is utánam.Valamit mutogatott a szeménél.Nem értettem miről van szó majd rájöttem.Amikor sírtam a festékem teljesen szétkenődött.Már próbáltam is letörölni de ahogy észrevettem így még jobban szétkentem.
-Segítsek?-mosolygott rám édesen amitől nekem is felfelé görbült a szám.
-Hát,elfogadom a segítséged.-néztem fel rá,mert hozzá képest egy kis törpe vagyok.
Elővett a zsebéből egy papír zsebkendőt és próbált megszabadítani a festékemtől.Hát lehet,hogy fiú de neki jobban sikerült mint nekem.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.Ő csak bólintott egyet és már folytattuk is a sétálást a focizási helyünkhöz.Nem tudok focizni az egyszer biztos,de jól szeretném érzeni magam és úgy érzem,hogy most vele sikerülni fog.Akármennyire is rossz még a kedvem.De úgy érzem a rossz kedvem változni fog majd ha vele maradok.Mert Harry közelében muszáj mosolyognom,mert ezt váltja ki belőlem.De,hogy miért?Fogalmam sincs.Talán mert jó barátom lesz? Vagy valami másért? Hát ez még a jövő titka.De muszáj vele lennem.Mert mosolyogni akarok, és nem sírni.
Na és ha kritikáról beszélünk.Elolvastam a kritikát amit kaptam és úgy döntöttem hogy a Zenész fiú mostantól nem jön képbe.Szeretném ha jó lenne a blog ezért döntöttem el ezt a dolgot.
Láttam hogy 1 személy leiratkozott.Ennyire rossz lenne a blog? Mert ha igen akkor nem folytatom tovább.De még van esély szóval akkor hozom a következő részt ha meglesz a 10 feliratkozó. Bocsánat de akkor legalább tudom hogy olvassák. Na de beszéljünk kicsit erről a részről.Nem vagyok nagyon megelégedve vele.Nem tudom miért de nem.Nem is lett valami hosszú.Szóval elnézéseteket kérem. Kata xx
-Micsoda?Ez nem jó vicc.- válaszoltam idegesen.Ha vicc akkor ilyenekkel ne vicceljen mert nem humoros,egyáltalán nem.
-Nem vicc Alex.Tényleg mi vagyunk a szüleid.- mondta Kathrine.
-Jól van engem érdekel.Biztos, hogy önök nem a szüleim.Ők már meghaltak egy autóbalesetben.- álltam fel az asztaltól és kirohantam.Nem, ők nem lehetnek a szüleim!Ők már meghaltak.Azért jöttek, hogy hazudjanak? Hát köszönöm nem kérek belőle és belőlük sem.Ezekkel a gondolatokkal el otthonról.Nem volt célom hogy hova mennyek.Csak el onnan messzire.
Végül egy parkban kötöttem ki, ahol alig volt pár lélek.Nagyon "örültem" neki, mert legalább nem látják a kisírt szemem.Leültem egy üres padra és még jobban elkezdtem zokogni. Elővettem a zsebemből a telefonom és megnyitottam egy fényképet.Azt a fényképet amin a szüleimmel vagyok,egy nappal az autóbaleset előtt.Vissza idéztem azt a napot amikor az a szörnyűség történt.
Visszaemlékezés...
-Alex,drágám gyere! Indulnunk kell az iskolába.-mondta az édes hangján anyu.
-Megyek már.- kiáltottam a szobámból.Becsuktam a könyvemet.Imádtam olvasni.Amikor csak tehettem olvastam.Az olvasás mindig megnyugtatott bármi baj volt.
Leraktam az éjjeli szekrényemre a könyvet és a vállamra vettem a táskám.Mentem is ki az előszobába ahol már anyu és apu várt.Adtam mind a kettőjük arcára egy puszit és már indultunk is az autóhoz.Mikor odaértünk beleültünk a járműbe és már indultunk is.Az iskola úgy 30 percre volt tőlünk ezért beleraktam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam egy zeneszámot.És éppen ebben a percben megláttam, hogy egy kocsi rossz sávba jön jön és már csak azt éreztem hogy mindenem rettentően fáj.Ez után valaki kihívta a mentőket és én megúsztam egy kéztöréssel, de a szüleim meghaltak.
Szorongattam a telefonomat még mindig.Miért ők haltak meg?Miért nem én?Most akkor nem éreznék ilyen rettentően nagy fájdalmat.Miért jöttek most ők vendégségbe?Ha nem jöttek volna,most nem éreznék újra ilyet.Most az iskolában ülhetnék,hülyéskedhetnék Jason-nel és gyakorolhatnám a dalom az X-Factorba.És ehelyett itt ülök kisírt szemekkel.Mindent elrontott ez a baleset és ők.Nem akarom őket hibáztatni,de miért kell azt mondani, hogy ők a szüleim!?Mikor nem ők!?De láttam már filmekben és hallottam már olyat hogy valakit örökbe fogadtak.De az nem lehet.Az nem lehet, hogy örökbe fogadtak.De ha igaz,akkor miért nem mondták el nekem?Mondjuk kiskoromba.Mert akkor megértettem volna és fel tudtam volna dolgozni.De, hogy 16 évig abban a tudatban éltem,hogy ők a vér szerinti szüleim és lehet,hogy nem is.
-Alex,te miért sírsz?-zavarta meg a gondolkodásomat egy nagyon ismerős hang.
-Mi?Nem is sírtam.-próbáltam észrevétlenül le törölni a könnyeim.
-Látom, hogy sírtál.Mi a baj?-ült le mellém Harry.Na ennyit arról,hogy legalább nem látja senki a kisírt szemeim.
-Minden baj Harry.Érted? Minden! A szüleim meghaltak.Akik most jöttek vendégek azt állítják hogy ők a szüleim.-mondtam el neki a bajaimat.
-Nagyon sajnálom Alex.-szomorodott el az ő arca is.
-De attól sajnállak.Nem tudom,hogy ilyen kedves,jó ének tudással rendelkező lánynak miért kell ilyeneken keresztül mennie.És megjegyzem csinos is.-vágott egy picit vicces arcot amin halványan elmosolyodtam.Miért vált ki belőlem ilyeneket?
-Csinos? Dehogy vagyok én csinos.-ellenkeztem.Mindig is kicsi volt az önbizalmam az egyszer biztos.
-Hidd már el hogy csinos vagy és szép.Szerinted miért mosolygok mindig amikor veled vagyok?
-Mert nőből vagyok?kérdeztem egy kicsit éles hangon és szipogtam egyet.
-Mert tetszel nekem.- mondta. -Persze mint egy barát.Sosem másznák rá egy barátra, nyugi.
-Értem én,értem.Nyugodt vagyok.Vagyis-e miatt.-nem egyáltalán nem voltam ez miatt nyugodt.Lehet hogy csak pár napja találkoztunk még meg ilyesmi de azért nekem egy kicsit bejött.
-Figyelj ide jól.Ne szomorkodj ilyenek miatt.Nem éri meg.-mosolygott rám biztatóan.Tudom, hogy hülyeség de ettől a mosolytól valahogy jobb kedvre derültem.-Menjünk el inkább valahova szórakozni.Hogy elfelejtsd a történteket.-egy kicsit elgondolkoztam rajta.Nem vagyok én még olyan állapotban, hogy most elmenjek valahova.De ha el akarom felejteni ezt a kis incidenst akkor el kell mennem.
-Rendben menjünk.-válaszoltam tömören, és felálltam az üllőhelyemről.
-Na hova menjünk akkor?-csatlakozott hozzám Harry is.
-Bárhova csak messzire.És felejtsem el a ma történteket.-bárhova mehetünk csak felejtsem el ezeket amik megsirattak.Nem akarok rá gondolni legalább pár órára ne.De azt nem tudom elkerülni, hogy újra előjöjjön valami ilyesmi érzés.Mert még ma haza kell mennem és újból találkozok velük.Nagyitól is meg kell kérdeznem,hogy ő tudott-e erről az egész dologról.Ezekkel a gondolatokkal sétáltam lassan Harry mellett.Kicsit megnyugtató érzés volt, hogy van valaki mellettem.Lehet,hogy még mikor visszaemlékeztem erre a szörnyű balesetre egyedül szerettem volna lenni, de jobb valakivel lenni akinek megmondhatom a gondjaim.Így kiürül belőlem minden gond és jobb érzéssel tölti el az egész testem.
-Hahó Alex.Itt vagy?- legyezi a kezét Harry az arcom előtt és ezzel kizökkentet a gondolkodásomból.
-Persze itt vagyok.Mit mondtál?-ráztam meg egy kicsit a fejem,hogy visszatérjek a gondolkodás világából.
-Mit szólnál hozzá,hogy ha fociznánk egyet?-fordult velem szemben ez által neki is mentem.
-Hát,nekem jó.-léptem egyet hátra.De hát felesleges volt mert Harry jött is utánam.Valamit mutogatott a szeménél.Nem értettem miről van szó majd rájöttem.Amikor sírtam a festékem teljesen szétkenődött.Már próbáltam is letörölni de ahogy észrevettem így még jobban szétkentem.
-Segítsek?-mosolygott rám édesen amitől nekem is felfelé görbült a szám.
-Hát,elfogadom a segítséged.-néztem fel rá,mert hozzá képest egy kis törpe vagyok.
Elővett a zsebéből egy papír zsebkendőt és próbált megszabadítani a festékemtől.Hát lehet,hogy fiú de neki jobban sikerült mint nekem.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.Ő csak bólintott egyet és már folytattuk is a sétálást a focizási helyünkhöz.Nem tudok focizni az egyszer biztos,de jól szeretném érzeni magam és úgy érzem,hogy most vele sikerülni fog.Akármennyire is rossz még a kedvem.De úgy érzem a rossz kedvem változni fog majd ha vele maradok.Mert Harry közelében muszáj mosolyognom,mert ezt váltja ki belőlem.De,hogy miért?Fogalmam sincs.Talán mert jó barátom lesz? Vagy valami másért? Hát ez még a jövő titka.De muszáj vele lennem.Mert mosolyogni akarok, és nem sírni.
2013. május 10., péntek
Nem rész :)
Sziasztok :) Elértük a 8 feliratkozót.Nagyon szépen köszönöm :) Ez valami eszméletlen jól esett :)
Nem gondoltam volna hogy miután kiraktam az új részt már is feliratkoznak ketten :) Nagyon boldog vagyok :)
Na de végül csináltam egy *KE* sztori kérős oldalt :) IDE kattintva megláthatod és kérhetsz :) Remélem ez az oldal is tetszeni fog nektek :) és ITT lehet jelentkezni társszerkesztőnek :) Annyi a dolgod hogy írsz üzenetbe egy saját rövid *KE* sztorit és én eldöntöm kié a legjobb és ő lesz a társszerkesztő :) Kata xx
Nem gondoltam volna hogy miután kiraktam az új részt már is feliratkoznak ketten :) Nagyon boldog vagyok :)
Na de végül csináltam egy *KE* sztori kérős oldalt :) IDE kattintva megláthatod és kérhetsz :) Remélem ez az oldal is tetszeni fog nektek :) és ITT lehet jelentkezni társszerkesztőnek :) Annyi a dolgod hogy írsz üzenetbe egy saját rövid *KE* sztorit és én eldöntöm kié a legjobb és ő lesz a társszerkesztő :) Kata xx
5. rész
Megpróbáltam hosszúra csinálni ezt a részt. :) Nagyon szépen köszönöm a kommenteket nagyon jól esik :) Imádlak benneteket :) És akkor hozom a kövi részt ha még 2 feliratkozó lesz :) Bocsánat de már vagy 2 hete csak 6 feliratkozó van.Mondjuk nem mintha nem esne jól ez a 6 feliratkozó de akkor is.Legalább tudom hogy mások is olvassák :) És lehet hogy csinálok még egy blogot ami azzal foglalkozik hogy saját *KE* sztorikat lehet kérni :) Most egy kicsit sok linket raktam be hogy el tudjátok képzelni majd a történteket. :) Kata xx
-Igen!-mondták egyszerre.Mikor meghallottam ezt a kis szócskát azt hittem elájulok.Tovább jutottam.Ez nem lehet igaz.Nagyon meglepődtem és nagyon boldog voltam.Egyből elkezdtem örömömben ugrálni és átöleltem Jason-t.
-Köszönöm.Nagyon szépen köszönöm.-szólaltam meg mikor már elváltunk Jason-nel egymástól.Nagyon boldogan mentem le a színpadról.Nem tudom elhinni hogy tovább jutottam.Csak nem lehet olyan rossz hangom,de még most jön az igazi megpróbáltatás.Ha még ennél is tovább jutok akkor tényleg jó vagyok.De nekem ennyi is elég lenne.Így legalább tudom hogy nincs nagyon rossz hangom.
Még egyszer megköszöntem és lementünk a színpadról.
-Úristen Jason.Tovább jutottam.-ugráltam mint egy 4 éves kisgyerek.
-Igen tudom Hercegnő.Ott voltam.-mosolygott gúnyosan.-Mondtam hogy tovább jutsz.Ugye megmondtam,ugye?-csikizett meg.Én nagyon csikis vagyok ezért nagyon nevettem.
-Igen megmondtad csak most már fejezd be légy szíves.-nevettem továbbra is.De ő végre abba hagyta és én már végre nem akartam megfulladni a nevetéstől.
-Na látod Alex,tovább jutottál.-ölelt át Harry.Tényleg,Harry hol ült mert nem láttam!?
-Igen tudom,és majd kicsattanok az örömtől.-ugrándoztam a karjaiban még mindig.Hm de finom illata volt.Nekem mostantól ez az illat Harry illat lesz.Döntöttem el magamban.
-Azt látom Alex,azt látom.-mosolygott rám ő is.
-Amúgy hol ültél?Nem láttalak.
-Nagyon hátul ültem hogy ha vannak rajongók-és az lehet- akkor ne támadjanak le.
-Értem-bólogattam.Ezután még egy kicsit dicsérgettek-ami valljuk be nagyon jól esett-és haza indultunk.Kíváncsi voltam hogy kik lesznek azok a bizonyos vendégek.Vajon ismerem őket?Vagy nagyi most szeretné bemutatni elsőnek?Gondolkoztam ezeken a dolgokon.
Az úton nagyon sokat beszélgettünk mindenféléről.Például hogy mit fogok legközelebb énekelni?Megint egy saját dalt vagy valami mást.Fogalmam sem volt még róla de hát még van körülbelül három napom hogy eldöntsem.Arról is beszélgettünk hogy Jason mikor tanult meg gitározni.
-Hát olyan 6 éves lehettem amikor elsőnek gitár került a kezembe.Akkor nem nagyon voltam oda érte ezért inkább nem is szerettem volna tovább folytatni.Azután Alex mindig mondta hogy nagyon jól gitároztam miért hagytam abba,folytassam.Annyit könyörgött hogy végül 13 évesen folytattam és meg is szerettem.És most itt vagyok és egy koncerteteken gitározom.-mesélte el ezt a kis történetet Jason.Igaz,tényleg nagyon szépen és jól tud gitározni.Még beszélgettünk ilyesmikről és jobban megismertem Harry-t.Nagyon jó fej gyerek az egyszer biztos.És azok a szemek és a göndör fürtjei...elbabonáztak.Úgy érzem hogy jó barátok leszünk.De nem okáig.Mert nem örökre fog náluk gitározni Jason.Igen,Jason-nek nagyon sokat kell megköszönnöm.Megismertem 5 ilyen elbűvölő fiút miatta.
A házunk előtt leparkolt Harry és mi megköszöntük neki a fuvart és hogy ott volt velem vagyis velünk.Megvártuk míg Harry elhajt és mikor láttuk hogy már messze jár beszaladtunk a házba.Nagyi már a konyhában csinálhatott valamit mert isteni illatok szálltak.
-Nagyi bejutottam.Igen-t válaszolt mindenki.-öleltem át az én egyetlen kis nagyimat.
-Ez nagyon jó kis lányom.Gratulálok ügyes vagy.-ölelt át ő is.Úgy imádom őt örülök hogy van nekem.-Nem lenne kedved velem egy kis sütit csinálni?Holnapra a vendégeknek.
-De persze lenne kedvem.Jason te segítesz nekünk?-fordultam Jason felé mikor már nagyi elengedett öleléséből.
-Segítek,miért ne? Úgy sincs otthon senki.-rántotta meg a vállát és átölelt.Igen m már csak ilyen ölelkezősek vagyunk.
Miután nagyi meggyőződött arról hogy szeretnénk-e sütni előkereste a szükséges dolgokat a sütéshez.Én felszaladtam a szobámba átöltözni hogy azért még se piszkoljam össze az iskolai ruhám.Mikor minden ruhadarabot magamra öltöttem vissza is mentem nagyiék.Mire visszaértem már nagyi mindent előszedett és Jason-t próbálta rábeszélni hogy vegyen fel egy virágos kötőt.De hát úgy látszott nem valami sikeresen.
-Nem,nem szeretném felvenni.Olyan nem tudom milyen.-húzódott el nagyitól.
-Olyan lányos?-szóltam közbe.
-Igen.Pontosan.-helyeselte amit mondok.
-Jaj mert belehalsz ha most egy fél órára felveszed.Nem lát senki.-emeltem fel a kezemet.Mondjuk nem mintha én másmilyen lennék de akkor is.Egy fél órára felveheti.Nekem is egy szívecskéset kell felvennem és az se néz ki jobban.Szóval örüljön hogy a virágosat kapta.
Végül nagyon nehezen de rábeszéltük hogy vegye fel és már neki is kezdtünk a sütemény sütéshez.A kezembe vettem a lisztet és beleszerettem volna szórni egy tálba de az én kis Jason-öm meglökte a kezem és mind a ketten lisztesek lettünk.Na még jó hogy átöltöztem.
-De ügyes vagy komolyan.-nevettem el magam.
-Köszönöm.Meg okos is.-hajolt meg előttem.
-Meg egoista is.-nyújtottam rá a nyelvem ő meg vágott egy sértődött arcot. Még volt pár ilyen ügyetlen lépése és nekem is de végül kész lett a sütemény.Párat sunyiban befalatoztam de úgy hogy nagyikám ne vegye észre. Hagytuk egy kicsikét hűlni és én addig újra átöltöztem.Komolyan holnapra nem marad egy tiszta ruhám.Mikor ezeket is felvettem észrevettem hogy most Jason-höz öltöztem.Ezért gyorsan előkotortam a fényképező gépem a szekrényemből és már mentem is Jason-höz.
-Na kis pajtás.Ezért mert össze liszteztél és az orrom összecsokiztad ezért csinálsz velem egy fényképet.-mutogattam a gépemet.
-Muszáj? Nincs most sok kedvem hozzá.-húzta el a száját.Na nem azt már nem.
-De-de,fogsz velem csinálni egyet vigasztalásért.
-Jól van,de csak azért mert szeretlek te kis fotó mániás.
-Köszönöm én is te kis ügyeske.- vigyorogtam rá.Gyorsan a háta mögé mentem mert a kanapén ült és meg akartam csinálni a fotót de nagyi kivette a kezemből az én kis masinám.
-Nem most én csinálok.-rakta a szeme elé.Én csak meghúztam a vállam azt gondolva hogy "miért is ne" és átkaroltam hátulról az én kis barátomat.Mikor kész lett nagyi oda jött és megmutatta a művét.
-Ó nagyi nem is lett rossz.Ez megy Twiter-re.-indultam meg a szobám felé és Jason is követett.Elővettem a laptopom,csatlakoztattam a fényképező gépet és feltöltöttem rá a fotót.Mikor átment már raktam is ki.
@Jason_Stewart Te kis ügyeske.Remélem máskor is lesz ilyen és te leszel lisztes és csokis :) A xx
Még miután kiraktuk a fényképet sokat beszélgettünk a szobámba.De már este 9 óra körül Jason-t felhívta az anyukája hogy menjen haza.Ő nagy nehezen de haza ment.Elköszöntem tőle és küldtem pár süteményt az anyukájának és a testvérének.Mikor elment még egy picikét megnéztem az e-mail-jeimet de nem érkezett semmi.Fura is volt hogy nem írt a Zenész fiú.De most nem annyira érdekelt.Inkább elmentem lefürödni.Tudtam hogy holnap jönnek a vendégek ezért hamar el szerettem volna aludni hogy ne nézzek ki egy hullának előttük.Megmosakodtam jó alaposan,megmostam a hajkoronám és már ki is szálltam a zuhanykabinból.Megtörölköztem és felvettem a pizsamám.A hajam törölközővel egy kicsit megtörölgettem és elővettem a hajszárítót.Meg is szárítottam és már dőltem is befelé az ágyamba.Nagyon kicsit még néztem a tv-t de már fáradtan voltam ezért kikapcsoltam és lehunytam a szemeim.Nem kellet sok idő már is álomvilágba kerültem.
Az ébresztő óra pittyegésére ébredtem.
-Na ne elfelejtettem kikapcsolni.-dünnyögtem magamba.Ma nem lesz -legalábbis nekem-iskola, a vendégek miatt.Kinyomtam és próbáltam vissza aludni.De hát már esélytelen volt.Nem tudtam vissza aludni hiába próbáltam.Ezért inkább kikászálódtam az ágyikómból és valami rendes ruhát kezdtem el keresni.Most nem volt túl sok kedvem nagyon kiöltözni ezért csak egy baglyos barna felsőt választottam egy koptatott nadrággal.
Fel is vettem ezeket és lementem a konyhába egy nagy bögre kakaót készíteni.Előszedtem a kakaóport,a tejet és a cukrot.Mindent megcsináltam és beleraktam a mikróba hogy melegedjen egy kicsit.Mikor már úgy éreztem hogy jó a hőmérséklete kivettem és belekortyoltam.
-Hmm tökéletes.-gondoltam magamba.Még párat kortyoltam bele mikor elfogyott.Be raktam a mosogató gépbe mikor meghallottam hogy nyitódik az ajtó.Kinéztem a konyhából és láttam hogy nagyi volt az,egy nővel,egy férfival és egy körülbelül annyi idős lánnyal mint én.Ki mentem most már teljesen a konyhából és köszöntöttem őket.
-Jó napot! Alexandra Davis vagyok.-nyújtottam a kezem a nő felé.
-Üdv.Kathrine Smith.-fogatta el ő is a kézfogásom.A férfit is ugyan így köszöntottem.
-Szia Alex.David Smith vagyok.-rázott velem ős is kezet.
-Szia Alex vagyok.De szerintem már hallottad.-nyújtottam felé is a kezem.
-Sony Smith vagyok.De figyelj nem vagyunk mi most olyan helyen hogy kezet fogjunk.Inkább ölelj meg.-mondta és meg se várta mint mondok átölelt.Milyen aranyos lány.
-Örülök hogy megismerkedtetek.Megmutatom a szobátokat.-szólalt meg most már nagyikám is és mutatta a szobájuk felé az utat.Elsőnek Kathrine-ék szobáját mutatta meg utána pedig Sony-ét.
Hagytuk hogy kipakoljanak és míg az előbb említettet csinálták mi addig nagyival előkészítettük a reggelit.Már minden kész volt mikor már ők is lejöttek.Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk reggelizni.Nagyon szimpatikus embereknek tűntek.Remélem míg itt lesznek kijövök majd velük.
-Alex,figyelj.Mondani szeretnénk neked valamit.-rakta le a villáját David.Én kíváncsian néztem őket.Nem értettem miről lehetett szó.
-Figyelek.-mosolyogtam rá.
-Tudjuk hogy pár éve meghaltak a szüleid.De valamit nem tudsz.
-Mit nem tudok?-az előtti mondattól egy kicsit szomorú lettem és egy egy nagyon picit mérges.Mit nem mondott el vajon nekem a nagyi?
-Nagyon sajnáljuk hidd el hogy nem kerestünk fel eddig ezzel.De nem bírtunk volna látni téged.
-Miért nem?
-Mert mi vagyunk az igazi szüleid.
-Igen!-mondták egyszerre.Mikor meghallottam ezt a kis szócskát azt hittem elájulok.Tovább jutottam.Ez nem lehet igaz.Nagyon meglepődtem és nagyon boldog voltam.Egyből elkezdtem örömömben ugrálni és átöleltem Jason-t.
-Köszönöm.Nagyon szépen köszönöm.-szólaltam meg mikor már elváltunk Jason-nel egymástól.Nagyon boldogan mentem le a színpadról.Nem tudom elhinni hogy tovább jutottam.Csak nem lehet olyan rossz hangom,de még most jön az igazi megpróbáltatás.Ha még ennél is tovább jutok akkor tényleg jó vagyok.De nekem ennyi is elég lenne.Így legalább tudom hogy nincs nagyon rossz hangom.
Még egyszer megköszöntem és lementünk a színpadról.
-Úristen Jason.Tovább jutottam.-ugráltam mint egy 4 éves kisgyerek.
-Igen tudom Hercegnő.Ott voltam.-mosolygott gúnyosan.-Mondtam hogy tovább jutsz.Ugye megmondtam,ugye?-csikizett meg.Én nagyon csikis vagyok ezért nagyon nevettem.
-Igen megmondtad csak most már fejezd be légy szíves.-nevettem továbbra is.De ő végre abba hagyta és én már végre nem akartam megfulladni a nevetéstől.
-Na látod Alex,tovább jutottál.-ölelt át Harry.Tényleg,Harry hol ült mert nem láttam!?
-Igen tudom,és majd kicsattanok az örömtől.-ugrándoztam a karjaiban még mindig.Hm de finom illata volt.Nekem mostantól ez az illat Harry illat lesz.Döntöttem el magamban.
-Azt látom Alex,azt látom.-mosolygott rám ő is.
-Amúgy hol ültél?Nem láttalak.
-Nagyon hátul ültem hogy ha vannak rajongók-és az lehet- akkor ne támadjanak le.
-Értem-bólogattam.Ezután még egy kicsit dicsérgettek-ami valljuk be nagyon jól esett-és haza indultunk.Kíváncsi voltam hogy kik lesznek azok a bizonyos vendégek.Vajon ismerem őket?Vagy nagyi most szeretné bemutatni elsőnek?Gondolkoztam ezeken a dolgokon.
Az úton nagyon sokat beszélgettünk mindenféléről.Például hogy mit fogok legközelebb énekelni?Megint egy saját dalt vagy valami mást.Fogalmam sem volt még róla de hát még van körülbelül három napom hogy eldöntsem.Arról is beszélgettünk hogy Jason mikor tanult meg gitározni.
-Hát olyan 6 éves lehettem amikor elsőnek gitár került a kezembe.Akkor nem nagyon voltam oda érte ezért inkább nem is szerettem volna tovább folytatni.Azután Alex mindig mondta hogy nagyon jól gitároztam miért hagytam abba,folytassam.Annyit könyörgött hogy végül 13 évesen folytattam és meg is szerettem.És most itt vagyok és egy koncerteteken gitározom.-mesélte el ezt a kis történetet Jason.Igaz,tényleg nagyon szépen és jól tud gitározni.Még beszélgettünk ilyesmikről és jobban megismertem Harry-t.Nagyon jó fej gyerek az egyszer biztos.És azok a szemek és a göndör fürtjei...elbabonáztak.Úgy érzem hogy jó barátok leszünk.De nem okáig.Mert nem örökre fog náluk gitározni Jason.Igen,Jason-nek nagyon sokat kell megköszönnöm.Megismertem 5 ilyen elbűvölő fiút miatta.
A házunk előtt leparkolt Harry és mi megköszöntük neki a fuvart és hogy ott volt velem vagyis velünk.Megvártuk míg Harry elhajt és mikor láttuk hogy már messze jár beszaladtunk a házba.Nagyi már a konyhában csinálhatott valamit mert isteni illatok szálltak.
-Nagyi bejutottam.Igen-t válaszolt mindenki.-öleltem át az én egyetlen kis nagyimat.
-Ez nagyon jó kis lányom.Gratulálok ügyes vagy.-ölelt át ő is.Úgy imádom őt örülök hogy van nekem.-Nem lenne kedved velem egy kis sütit csinálni?Holnapra a vendégeknek.
-De persze lenne kedvem.Jason te segítesz nekünk?-fordultam Jason felé mikor már nagyi elengedett öleléséből.
-Segítek,miért ne? Úgy sincs otthon senki.-rántotta meg a vállát és átölelt.Igen m már csak ilyen ölelkezősek vagyunk.
Miután nagyi meggyőződött arról hogy szeretnénk-e sütni előkereste a szükséges dolgokat a sütéshez.Én felszaladtam a szobámba átöltözni hogy azért még se piszkoljam össze az iskolai ruhám.Mikor minden ruhadarabot magamra öltöttem vissza is mentem nagyiék.Mire visszaértem már nagyi mindent előszedett és Jason-t próbálta rábeszélni hogy vegyen fel egy virágos kötőt.De hát úgy látszott nem valami sikeresen.
-Nem,nem szeretném felvenni.Olyan nem tudom milyen.-húzódott el nagyitól.
-Olyan lányos?-szóltam közbe.
-Igen.Pontosan.-helyeselte amit mondok.
-Jaj mert belehalsz ha most egy fél órára felveszed.Nem lát senki.-emeltem fel a kezemet.Mondjuk nem mintha én másmilyen lennék de akkor is.Egy fél órára felveheti.Nekem is egy szívecskéset kell felvennem és az se néz ki jobban.Szóval örüljön hogy a virágosat kapta.
Végül nagyon nehezen de rábeszéltük hogy vegye fel és már neki is kezdtünk a sütemény sütéshez.A kezembe vettem a lisztet és beleszerettem volna szórni egy tálba de az én kis Jason-öm meglökte a kezem és mind a ketten lisztesek lettünk.Na még jó hogy átöltöztem.
-De ügyes vagy komolyan.-nevettem el magam.
-Köszönöm.Meg okos is.-hajolt meg előttem.
-Meg egoista is.-nyújtottam rá a nyelvem ő meg vágott egy sértődött arcot. Még volt pár ilyen ügyetlen lépése és nekem is de végül kész lett a sütemény.Párat sunyiban befalatoztam de úgy hogy nagyikám ne vegye észre. Hagytuk egy kicsikét hűlni és én addig újra átöltöztem.Komolyan holnapra nem marad egy tiszta ruhám.Mikor ezeket is felvettem észrevettem hogy most Jason-höz öltöztem.Ezért gyorsan előkotortam a fényképező gépem a szekrényemből és már mentem is Jason-höz.
-Na kis pajtás.Ezért mert össze liszteztél és az orrom összecsokiztad ezért csinálsz velem egy fényképet.-mutogattam a gépemet.
-Muszáj? Nincs most sok kedvem hozzá.-húzta el a száját.Na nem azt már nem.
-De-de,fogsz velem csinálni egyet vigasztalásért.
-Jól van,de csak azért mert szeretlek te kis fotó mániás.
-Köszönöm én is te kis ügyeske.- vigyorogtam rá.Gyorsan a háta mögé mentem mert a kanapén ült és meg akartam csinálni a fotót de nagyi kivette a kezemből az én kis masinám.
-Nem most én csinálok.-rakta a szeme elé.Én csak meghúztam a vállam azt gondolva hogy "miért is ne" és átkaroltam hátulról az én kis barátomat.Mikor kész lett nagyi oda jött és megmutatta a művét.
-Ó nagyi nem is lett rossz.Ez megy Twiter-re.-indultam meg a szobám felé és Jason is követett.Elővettem a laptopom,csatlakoztattam a fényképező gépet és feltöltöttem rá a fotót.Mikor átment már raktam is ki.
@Jason_Stewart Te kis ügyeske.Remélem máskor is lesz ilyen és te leszel lisztes és csokis :) A xx
Még miután kiraktuk a fényképet sokat beszélgettünk a szobámba.De már este 9 óra körül Jason-t felhívta az anyukája hogy menjen haza.Ő nagy nehezen de haza ment.Elköszöntem tőle és küldtem pár süteményt az anyukájának és a testvérének.Mikor elment még egy picikét megnéztem az e-mail-jeimet de nem érkezett semmi.Fura is volt hogy nem írt a Zenész fiú.De most nem annyira érdekelt.Inkább elmentem lefürödni.Tudtam hogy holnap jönnek a vendégek ezért hamar el szerettem volna aludni hogy ne nézzek ki egy hullának előttük.Megmosakodtam jó alaposan,megmostam a hajkoronám és már ki is szálltam a zuhanykabinból.Megtörölköztem és felvettem a pizsamám.A hajam törölközővel egy kicsit megtörölgettem és elővettem a hajszárítót.Meg is szárítottam és már dőltem is befelé az ágyamba.Nagyon kicsit még néztem a tv-t de már fáradtan voltam ezért kikapcsoltam és lehunytam a szemeim.Nem kellet sok idő már is álomvilágba kerültem.
Az ébresztő óra pittyegésére ébredtem.
-Na ne elfelejtettem kikapcsolni.-dünnyögtem magamba.Ma nem lesz -legalábbis nekem-iskola, a vendégek miatt.Kinyomtam és próbáltam vissza aludni.De hát már esélytelen volt.Nem tudtam vissza aludni hiába próbáltam.Ezért inkább kikászálódtam az ágyikómból és valami rendes ruhát kezdtem el keresni.Most nem volt túl sok kedvem nagyon kiöltözni ezért csak egy baglyos barna felsőt választottam egy koptatott nadrággal.
Fel is vettem ezeket és lementem a konyhába egy nagy bögre kakaót készíteni.Előszedtem a kakaóport,a tejet és a cukrot.Mindent megcsináltam és beleraktam a mikróba hogy melegedjen egy kicsit.Mikor már úgy éreztem hogy jó a hőmérséklete kivettem és belekortyoltam.
-Hmm tökéletes.-gondoltam magamba.Még párat kortyoltam bele mikor elfogyott.Be raktam a mosogató gépbe mikor meghallottam hogy nyitódik az ajtó.Kinéztem a konyhából és láttam hogy nagyi volt az,egy nővel,egy férfival és egy körülbelül annyi idős lánnyal mint én.Ki mentem most már teljesen a konyhából és köszöntöttem őket.
-Jó napot! Alexandra Davis vagyok.-nyújtottam a kezem a nő felé.
-Üdv.Kathrine Smith.-fogatta el ő is a kézfogásom.A férfit is ugyan így köszöntottem.
-Szia Alex.David Smith vagyok.-rázott velem ős is kezet.
-Szia Alex vagyok.De szerintem már hallottad.-nyújtottam felé is a kezem.
-Sony Smith vagyok.De figyelj nem vagyunk mi most olyan helyen hogy kezet fogjunk.Inkább ölelj meg.-mondta és meg se várta mint mondok átölelt.Milyen aranyos lány.
-Örülök hogy megismerkedtetek.Megmutatom a szobátokat.-szólalt meg most már nagyikám is és mutatta a szobájuk felé az utat.Elsőnek Kathrine-ék szobáját mutatta meg utána pedig Sony-ét.
Hagytuk hogy kipakoljanak és míg az előbb említettet csinálták mi addig nagyival előkészítettük a reggelit.Már minden kész volt mikor már ők is lejöttek.Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk reggelizni.Nagyon szimpatikus embereknek tűntek.Remélem míg itt lesznek kijövök majd velük.
-Alex,figyelj.Mondani szeretnénk neked valamit.-rakta le a villáját David.Én kíváncsian néztem őket.Nem értettem miről lehetett szó.
-Figyelek.-mosolyogtam rá.
-Tudjuk hogy pár éve meghaltak a szüleid.De valamit nem tudsz.
-Mit nem tudok?-az előtti mondattól egy kicsit szomorú lettem és egy egy nagyon picit mérges.Mit nem mondott el vajon nekem a nagyi?
-Nagyon sajnáljuk hidd el hogy nem kerestünk fel eddig ezzel.De nem bírtunk volna látni téged.
-Miért nem?
-Mert mi vagyunk az igazi szüleid.
2013. május 8., szerda
Nem új rész :)
Sziasztok :) Ez most nem új rész :/ Írtam pár saját *KE* sztorit és úgy döntöttem ezt veletek is megosztom. :) Kata xx
Louis-sal már kicsi korotok óta barátok vagytok.Nagyon sokat lógtatok együtt a kelleténél is többet.Te mondtad Louis-nak hogy induljon az X-Factorba mert nagyon jó a hangja.Ő megfogadta a tanácsod és indult is.És ez miatt már 2 éve nem találkoztatok csak néha-néha beszélgettetek telefonon.De az sem volt valami tartalmas beszélgetés.Mindig sietnie kellet valahova és ez téged elszomorított.Ő volt a legjobb barátot és régebben többet éreztél iránta mint barátság.De most nem tudod hogy még mindig tetszik neked vagy nem mert már nagyon régen láttad.
Kint ültél a teraszotokon mikor megállt előttetek egy fekete autó.Felemelted a fejed a telefonod mögül és megláttad hogy egy kapucnis fiú száll ki az autóból.Mikor közelebb jött megláttad hogy mosolyog.Fogalmad sem volt hogy ki az.Egyszer csak levette a kapucniját és megláttad veled szemben Louis-t.Azt hitted azon nyomban elsírod magad de volt még egy pici önuralmad ezért csak gyorsan odarohantál hozzá és szorosan átölelted.
-Ó (T/N) annyira hiányoztál.-ölelt még szorosabban.
-Te is nekem Louis.Nem tudod elképzelni mennyire.-folyt végig egy könnycsepp az arcodon mikor az ölelést megszakítottad.
-Hé ne sírj.Most már itt vagyok.És egy ideig látni fogsz.-mosolygott rád és letörölte a könnycseppet.Te nem értetted hogy most miről van szó.De gondolom csak egy hétig marad mert fellépései is lesznek és ilyenek.Ezt Louis is észrevette és folytatta is.-Mert velem jössz egy időre Londonba.
-Micsoda?-vágtad rá egyből.Nem tudod elképzelni hogy Louis el akar téged vinni Londonba.És hogy újra vele lehetsz.
-Igen jól hallottad.Két nap és indulunk.-te nem válaszoltál hanem gyorsan az ölébe ugrottál.
2 nap múlva....
Már a London-hoz menő gépen ültök.Te éppen zenét hallgatsz míg Louis alszik.Nagyon aranyos látvány nyújtott neked ezért sokáig nézted hogy alszik.Egyszer csak elmosolyodik.
-Hogy alszom? Aranyosan?-nyitotta ki az egyik szemét.
-Öhm... Ja bocs.-gyűrted szégyenlősen a füled mögé egy tincsedet.
-Semmi baj.Réka,mióta lettél ilyen szégyenlős?-nyitotta ki már mind a két szemét.
-Nem tudom Louis.-erőltettél egy mosolyt az arcodra.De igazából tudtad miért.Mert szerelmes vagy belé.Ezen a két napon megtudtad hogy mindig az a Louis aki régen volt és hogy az érzéseid nem múltak el.
-Én tudom.Ugyan úgy érzel mint én.Én legalábbis úgy érzem hogy már nem tekintek rád barátként-mondta.Te erre nagyon elszomorodtál és könnyfátyol lett a szemed előtt.
-Nem vagyok már a barátod?-kérdezted szomorúan.
-Nem már nem vagy a barátom.-hagyott egy kis szünetet.-Nekem te a szerelmem vagy.-hajolt közelebb és megcsókolt.T is viszonoztad a csókját és még út közben megbeszéltétek hogy mostantól egy párt alkottok.
Egy csodálatos tavaszi napra ébredtél.Nagyon fura volt neked mert London-ban nem mindig van ilyen jó idő.Ezért arra a döntésre jutottál hogy elmész egyet futni.Megkerested a sport ruhád,magadra öltötted és már indultál is futni a parkba.Nagyon kellemes volt ez a meleg idő ezért nagyon sokat futottál.Mikor már haza indultál volna megláttad hogy kikötődött a cipőfűződ.Lehajoltál és be akartad kötni de éppen akkor jött neked valaki.Akkora nagy erővel hogy hátra borultál.
-Hé nem látsz vagy mi?-álltál fel felháborodottan.De mikor megláttad azt a személyt aki neked ment egyből elszállt a haragod.Csoda szép tenger kék szeme elkápráztatott.A barna fürtjei,a ruha stílusa.Egy fekete-fehér csíkos pólót viselt piros nadrággal.Nagyon jól nézett ki.
-Ne haragudj véletlenül volt.Jól vagy?-mért végig hogy nincs-e semmi sérülésed.
-Ne..m se..mmi baj.-mosolyogtál rá.De ekkor eszedbe jutott valami.Mintha ez a fiú ismerős lenne neked.Ki lehet? Gondolkoztál rajta majd eszedbe jutott hogy ő Louis Tomlinson a One Direction-ből.
-Amúgy a nevem Louis.-nyújtotta kézfogásra a kezét.
-(T/N).-fogadtad el a kézfogást.
-Szép neved van.-mosolygott rád.-Nincs kedved csatlakozni hozzánk?Éppen focizunk.-mutatta a kezében lévő labdát neked.
-Hát nem tudom.Nem zavarok?-húztad oldalra a szád.
-Dehogy zavarsz.Ha zavarnál nem kérdeztem volna meg.-villantotta meg a 100 wattos mosolyát.Elfogadtad a meghívást.Bemutatkoztak a fiúk is és nagyon jót fociztatok.Sokat hülyéskedtetek és nevetgéltetek.De te amikor tehetted Louis közelében voltál.Észrevetted hogy ő is próbál hozzád közeledni ami nagyon jól esett neked.Mikor már elfáradtál elköszöntél a fiúktól és hazaindultál.Vagyis indultál volna mert Louis utánad szaladt.
-(T/N)! Nem lenne kedved eljönni velem holnap egy vacsorára?-meglepett a kérdése de nem gondolkoztál rajta sokat.Egyből válaszoltál.Egy ilyen aranyos,kedves,nagyon jó emberrel aki még jól is néz ki miért ne?
-De lenne kedvem.-mosolyogtál rá.Ő is így tett.
-Ő remek.Akkor holnap érted megyek 8 órára.
-De nem is tudod hogy lakom.-vágtál értetlen fejet.
-Azt bízd csak rám.-kacsintott egyet és adott egy puszit az arcodra búcsúzás ként.
Másnap 8 órakor ott is volt a házatoknál.Nagyon jól telt a randi és még párszor el is mentetek és egyszer egy vacsora közbe megkérte hogy legyél a barátnője.Te természetesen igent mondtál.2 év múlva el is vett feleségül és 2 gyermeket is szültél neki.És boldogan éltetek míg meg nem haltatok.
Louissal már egy éve együtt vagytok.Mindig is nagyon szerettétek egymást de Louis-nak nagyon sok koncertje volt ezért nem tudott veled nagyon sokat együtt lenni. Ez neked nagyon fájt mert te nagyon szeretted Louis-t.De tudtad hogy az ő részéről is így van csak azért koncerteznie is kell mert imádja amit csinál és a rajongókat is szereti.És ezt te is tudod hogy fontosak neki a rajongók.
Otthon ültél és nézted a tv-ben a régi videókat amit még együtt vettetek fel Louissal amikor még nem volt ennyi dolguk.Nagyon szépek voltak azok idők de neked nagyon hiányzott.Ezért úgy döntöttél hogy egy kis időre elköltözöl Louis-tól.Gondolkodni egy kicsit rólatok,a kapcsolatokról.Be szaladtál a szobátokba és a szekrényedből gyorsan beledobáltad a bőröndjeidbe a ruháid,sminkjeid és egyéb dolgaid.Mikor már az ajtónál álltál eszedbe jutott valami.Kerestél egy papírt és tollat és leírtad Louis-nak hogy mit érzel."Louis nekem el kell mennem egy kicsit gondolkodni.Gondolkodni a kapcsolatunkról.Kérlek érts meg engem.Szeretlek de el kell döntenem hogy folytassam-e úgy ezt a kapcsolatot hogy te mindig dolgozol én meg alig találkozok veled. Nagyon Szeretlek, (T/N)"
Mikor megírtad ezt a pár sort már rohantál is kifelé az ajtón hogy ne kelljen Louissal találkoznod.Mert ha meglátnád egyből elsírnád magad.Beleültél a kocsidba és hajtottál is haza anyukádék.
1 nappal később...
Kopogást hallottál ezért gyorsan lerohantál a lépcsőtökön hogy kinyisd az ajtót.Anyukádék nem voltak itthon mert dolgozniuk kellett.Leértél a lépcsőn és már nyitottad is ki az ajtót.Louis állt előtted csurom vizesen.
-(T/N) kérlek gyere vissza hozzám.Én nagyon szeretlek téged.-mondta könnyes szemekkel.Amikor megláttad a te szemeidben is könnyek gyűltek.
-Louis én is szeretlek,nagyon.Csak gondolkoznom kell rajta hogy folytatni akarom-e ezt a dolgot.
-Megígérem hogy többet fogok veled lenni.Minden egyes percet veled fogom tölteni.A próbákra is elviszlek.A koncerteken is ott leszel velem.Csak kérlek gyere vissza.Az életemnél is jobban szeretlek ezért kérem hogy-térdelt le eléd -(T/N) leszel a feleségem?-te ezen a kérdésen nagyon meglepődtél.Mindig is arra vágytál hogy elvehessen Louis Tomlinson és most itt térdel előtted és meg szeretné kérni a kezed.Rajta kislány válaszolj!
-Igen.Veled akarom leélni az életem Louis.-emelted fel és megcsókoltad.
-Ígérem veled leszek,minden percben,minden órában míg a halál el nem választ.-húzta fel az ujjadra a gyűrűt.
3 hónap után hozzá is mentél feleségül és lett két gyermeketek.És tényleg együtt maradtatok míg a halál el nem választott.
Zayn-nel már 1 éve együtt vagytok.Most lenne az 1 éves évfordulótok de Zayn-nek fellépése van.De megígérte hogy bepótoljátok egyszer.Hát ezt nem nagyon hiszed el neki mert mostanában nem nagyon van otthon.
Otthon ülsz a kanapén romantikus filmet nézel és már majdnem elsírod magad mikor meghallod hogy nyitódik az ajtó és belép valaki egy nagy csokor rózsával a kezében.Az arcát nem látod mert a rózsák eltakarják.De te tudod hogy ki lehet az.Felállsz a kanapéról és elindulsz felé.Mikor a közelében vagy elveszi az arca elől a rózsákat és meglátod a szerelmedet, Zayn-t.
-Ne haragudj hogy koncerteznem kellett.Hidd el ha nem lett volna muszáj veled lettem volna minden percben.Mert te vagy nekem a mindenem.-nyújtotta át neked a rózsákat.Te erre nagyon meghatódsz és egy könnycsepp végigcsordul az arcodon.
-Zayn.Ez valami gyönyörű.-könnyeztél és megcsókoltad.
-Nem olyan gyönyörű mint te.-szakította félbe a csókot de után folytattátok.Zayn letette az asztalra a csokrot és a lábadtól felemelt és felvitt az emeletre.Innen a fantáziátokra bízom :D
Louis-sal már kicsi korotok óta barátok vagytok.Nagyon sokat lógtatok együtt a kelleténél is többet.Te mondtad Louis-nak hogy induljon az X-Factorba mert nagyon jó a hangja.Ő megfogadta a tanácsod és indult is.És ez miatt már 2 éve nem találkoztatok csak néha-néha beszélgettetek telefonon.De az sem volt valami tartalmas beszélgetés.Mindig sietnie kellet valahova és ez téged elszomorított.Ő volt a legjobb barátot és régebben többet éreztél iránta mint barátság.De most nem tudod hogy még mindig tetszik neked vagy nem mert már nagyon régen láttad.
Kint ültél a teraszotokon mikor megállt előttetek egy fekete autó.Felemelted a fejed a telefonod mögül és megláttad hogy egy kapucnis fiú száll ki az autóból.Mikor közelebb jött megláttad hogy mosolyog.Fogalmad sem volt hogy ki az.Egyszer csak levette a kapucniját és megláttad veled szemben Louis-t.Azt hitted azon nyomban elsírod magad de volt még egy pici önuralmad ezért csak gyorsan odarohantál hozzá és szorosan átölelted.
-Ó (T/N) annyira hiányoztál.-ölelt még szorosabban.
-Te is nekem Louis.Nem tudod elképzelni mennyire.-folyt végig egy könnycsepp az arcodon mikor az ölelést megszakítottad.
-Hé ne sírj.Most már itt vagyok.És egy ideig látni fogsz.-mosolygott rád és letörölte a könnycseppet.Te nem értetted hogy most miről van szó.De gondolom csak egy hétig marad mert fellépései is lesznek és ilyenek.Ezt Louis is észrevette és folytatta is.-Mert velem jössz egy időre Londonba.
-Micsoda?-vágtad rá egyből.Nem tudod elképzelni hogy Louis el akar téged vinni Londonba.És hogy újra vele lehetsz.
-Igen jól hallottad.Két nap és indulunk.-te nem válaszoltál hanem gyorsan az ölébe ugrottál.
2 nap múlva....
Már a London-hoz menő gépen ültök.Te éppen zenét hallgatsz míg Louis alszik.Nagyon aranyos látvány nyújtott neked ezért sokáig nézted hogy alszik.Egyszer csak elmosolyodik.
-Hogy alszom? Aranyosan?-nyitotta ki az egyik szemét.
-Öhm... Ja bocs.-gyűrted szégyenlősen a füled mögé egy tincsedet.
-Semmi baj.Réka,mióta lettél ilyen szégyenlős?-nyitotta ki már mind a két szemét.
-Nem tudom Louis.-erőltettél egy mosolyt az arcodra.De igazából tudtad miért.Mert szerelmes vagy belé.Ezen a két napon megtudtad hogy mindig az a Louis aki régen volt és hogy az érzéseid nem múltak el.
-Én tudom.Ugyan úgy érzel mint én.Én legalábbis úgy érzem hogy már nem tekintek rád barátként-mondta.Te erre nagyon elszomorodtál és könnyfátyol lett a szemed előtt.
-Nem vagyok már a barátod?-kérdezted szomorúan.
-Nem már nem vagy a barátom.-hagyott egy kis szünetet.-Nekem te a szerelmem vagy.-hajolt közelebb és megcsókolt.T is viszonoztad a csókját és még út közben megbeszéltétek hogy mostantól egy párt alkottok.
Egy csodálatos tavaszi napra ébredtél.Nagyon fura volt neked mert London-ban nem mindig van ilyen jó idő.Ezért arra a döntésre jutottál hogy elmész egyet futni.Megkerested a sport ruhád,magadra öltötted és már indultál is futni a parkba.Nagyon kellemes volt ez a meleg idő ezért nagyon sokat futottál.Mikor már haza indultál volna megláttad hogy kikötődött a cipőfűződ.Lehajoltál és be akartad kötni de éppen akkor jött neked valaki.Akkora nagy erővel hogy hátra borultál.
-Hé nem látsz vagy mi?-álltál fel felháborodottan.De mikor megláttad azt a személyt aki neked ment egyből elszállt a haragod.Csoda szép tenger kék szeme elkápráztatott.A barna fürtjei,a ruha stílusa.Egy fekete-fehér csíkos pólót viselt piros nadrággal.Nagyon jól nézett ki.
-Ne haragudj véletlenül volt.Jól vagy?-mért végig hogy nincs-e semmi sérülésed.
-Ne..m se..mmi baj.-mosolyogtál rá.De ekkor eszedbe jutott valami.Mintha ez a fiú ismerős lenne neked.Ki lehet? Gondolkoztál rajta majd eszedbe jutott hogy ő Louis Tomlinson a One Direction-ből.
-Amúgy a nevem Louis.-nyújtotta kézfogásra a kezét.
-(T/N).-fogadtad el a kézfogást.
-Szép neved van.-mosolygott rád.-Nincs kedved csatlakozni hozzánk?Éppen focizunk.-mutatta a kezében lévő labdát neked.
-Hát nem tudom.Nem zavarok?-húztad oldalra a szád.
-Dehogy zavarsz.Ha zavarnál nem kérdeztem volna meg.-villantotta meg a 100 wattos mosolyát.Elfogadtad a meghívást.Bemutatkoztak a fiúk is és nagyon jót fociztatok.Sokat hülyéskedtetek és nevetgéltetek.De te amikor tehetted Louis közelében voltál.Észrevetted hogy ő is próbál hozzád közeledni ami nagyon jól esett neked.Mikor már elfáradtál elköszöntél a fiúktól és hazaindultál.Vagyis indultál volna mert Louis utánad szaladt.
-(T/N)! Nem lenne kedved eljönni velem holnap egy vacsorára?-meglepett a kérdése de nem gondolkoztál rajta sokat.Egyből válaszoltál.Egy ilyen aranyos,kedves,nagyon jó emberrel aki még jól is néz ki miért ne?
-De lenne kedvem.-mosolyogtál rá.Ő is így tett.
-Ő remek.Akkor holnap érted megyek 8 órára.
-De nem is tudod hogy lakom.-vágtál értetlen fejet.
-Azt bízd csak rám.-kacsintott egyet és adott egy puszit az arcodra búcsúzás ként.
Másnap 8 órakor ott is volt a házatoknál.Nagyon jól telt a randi és még párszor el is mentetek és egyszer egy vacsora közbe megkérte hogy legyél a barátnője.Te természetesen igent mondtál.2 év múlva el is vett feleségül és 2 gyermeket is szültél neki.És boldogan éltetek míg meg nem haltatok.
Louissal már egy éve együtt vagytok.Mindig is nagyon szerettétek egymást de Louis-nak nagyon sok koncertje volt ezért nem tudott veled nagyon sokat együtt lenni. Ez neked nagyon fájt mert te nagyon szeretted Louis-t.De tudtad hogy az ő részéről is így van csak azért koncerteznie is kell mert imádja amit csinál és a rajongókat is szereti.És ezt te is tudod hogy fontosak neki a rajongók.
Otthon ültél és nézted a tv-ben a régi videókat amit még együtt vettetek fel Louissal amikor még nem volt ennyi dolguk.Nagyon szépek voltak azok idők de neked nagyon hiányzott.Ezért úgy döntöttél hogy egy kis időre elköltözöl Louis-tól.Gondolkodni egy kicsit rólatok,a kapcsolatokról.Be szaladtál a szobátokba és a szekrényedből gyorsan beledobáltad a bőröndjeidbe a ruháid,sminkjeid és egyéb dolgaid.Mikor már az ajtónál álltál eszedbe jutott valami.Kerestél egy papírt és tollat és leírtad Louis-nak hogy mit érzel."Louis nekem el kell mennem egy kicsit gondolkodni.Gondolkodni a kapcsolatunkról.Kérlek érts meg engem.Szeretlek de el kell döntenem hogy folytassam-e úgy ezt a kapcsolatot hogy te mindig dolgozol én meg alig találkozok veled. Nagyon Szeretlek, (T/N)"
Mikor megírtad ezt a pár sort már rohantál is kifelé az ajtón hogy ne kelljen Louissal találkoznod.Mert ha meglátnád egyből elsírnád magad.Beleültél a kocsidba és hajtottál is haza anyukádék.
1 nappal később...
Kopogást hallottál ezért gyorsan lerohantál a lépcsőtökön hogy kinyisd az ajtót.Anyukádék nem voltak itthon mert dolgozniuk kellett.Leértél a lépcsőn és már nyitottad is ki az ajtót.Louis állt előtted csurom vizesen.
-(T/N) kérlek gyere vissza hozzám.Én nagyon szeretlek téged.-mondta könnyes szemekkel.Amikor megláttad a te szemeidben is könnyek gyűltek.
-Louis én is szeretlek,nagyon.Csak gondolkoznom kell rajta hogy folytatni akarom-e ezt a dolgot.
-Megígérem hogy többet fogok veled lenni.Minden egyes percet veled fogom tölteni.A próbákra is elviszlek.A koncerteken is ott leszel velem.Csak kérlek gyere vissza.Az életemnél is jobban szeretlek ezért kérem hogy-térdelt le eléd -(T/N) leszel a feleségem?-te ezen a kérdésen nagyon meglepődtél.Mindig is arra vágytál hogy elvehessen Louis Tomlinson és most itt térdel előtted és meg szeretné kérni a kezed.Rajta kislány válaszolj!
-Igen.Veled akarom leélni az életem Louis.-emelted fel és megcsókoltad.
-Ígérem veled leszek,minden percben,minden órában míg a halál el nem választ.-húzta fel az ujjadra a gyűrűt.
3 hónap után hozzá is mentél feleségül és lett két gyermeketek.És tényleg együtt maradtatok míg a halál el nem választott.
Zayn-nel már 1 éve együtt vagytok.Most lenne az 1 éves évfordulótok de Zayn-nek fellépése van.De megígérte hogy bepótoljátok egyszer.Hát ezt nem nagyon hiszed el neki mert mostanában nem nagyon van otthon.
Otthon ülsz a kanapén romantikus filmet nézel és már majdnem elsírod magad mikor meghallod hogy nyitódik az ajtó és belép valaki egy nagy csokor rózsával a kezében.Az arcát nem látod mert a rózsák eltakarják.De te tudod hogy ki lehet az.Felállsz a kanapéról és elindulsz felé.Mikor a közelében vagy elveszi az arca elől a rózsákat és meglátod a szerelmedet, Zayn-t.
-Ne haragudj hogy koncerteznem kellett.Hidd el ha nem lett volna muszáj veled lettem volna minden percben.Mert te vagy nekem a mindenem.-nyújtotta át neked a rózsákat.Te erre nagyon meghatódsz és egy könnycsepp végigcsordul az arcodon.
-Zayn.Ez valami gyönyörű.-könnyeztél és megcsókoltad.
-Nem olyan gyönyörű mint te.-szakította félbe a csókot de után folytattátok.Zayn letette az asztalra a csokrot és a lábadtól felemelt és felvitt az emeletre.Innen a fantáziátokra bízom :D
2013. május 3., péntek
4.rész
Nagyon szépen köszönöm a 400-nál több megtekintést.Jól esett de nagyon.És köszönöm a 6 feliratkozónak is.
Remélem tetszik majd a történet megpróbáltam szívem-lelkem beleadni :) Kérlek kommentelj hogy neked mi a véleményed mert akkor tudok a hibáimból tanulni :) Kata xx
Kedves Naplóm!
Remélem tetszik majd a történet megpróbáltam szívem-lelkem beleadni :) Kérlek kommentelj hogy neked mi a véleményed mert akkor tudok a hibáimból tanulni :) Kata xx
Kedves Naplóm!
Nagyon jó volt a srácokkal.Nagyon sokat hülyéskedtünk és nevettünk.Még a próba kezdeténél mindenki bemutatkozott és már akkor szimpatikusak voltak.Ahogy teletek az órák egyre jobban.
Amikor énekelték az egyik számukat-nevezetesen a More Than This-t- elkezdtem dúdolgatni a dalt mert nekem nagyon tetszett és már otthon megtanultam.Ekkor Niall meghallotta és azt mondták hogy énekeljek velük.De hát az a velük egyedül lett és azt mondták jó a hangom és hogy jelentkezzek az X-Factorba.Ezt elsőnek nagyon hülyeségnek tartottam de azután gondolkoztam rajta és arra a döntésre jutottam hogy egyszer élünk szóval miért ne?
Csuktam be a naplóm.Igen arra a döntésre jutottam hogy jelentkezni fogok.Mert miért ne?Lehet hogy szerintem rossz a hangom mert senkinek nem tetszik a saját hangja-már akinek- de ők azért mentorok hogy eldöntsék hogy a jelentkezőnek jó-e a hangja vagy sem.
-Na most már készülődjek!-parancsoltam magamnak.Igen ma már sajnos iskola.Milyen jó.De ma már jön suliba Jason is.A szekrényem elé rohantam majd -majd?Inkább 15 perccel később-, kiválasztottam egy szürke trikót egy fehér csőnadrággal.Majd magamra öltöttem a ruhadarabokat és a fésülködő asztalomhoz igyekeztem.Elő kotortam a fiókból egy nyakláncot és a nyakamba akasztottam.Mikor már ez is megvolt elővettem egy másik fiókomból a hajvasalómat bedugtam a konnektorba és vártam míg felmelegszik.Hamar felmelegedett ezért szépen kivasaltam a hajam.Ezzel is elkészültem és már hallottam hogy valaki megérkezett.Kíváncsi voltam hogy ki az de volt egy tippem.A tippem Jason volt.De ahogy leértem a lépcsőn megláttam hogy nem volt jó.Mert mire leértem nem volt lent senki a nagyit kivéve.
-Alex.Megint kaptál ajándékot a múltkori rózsástól.Már nem tudom ki volt az.-nyújtotta át a levelet.
-Köszönöm nagyi.-vettem át.-Felmegyek a szobámba elolvasom ott.-nagyi csak bólintott egyet és már fel is indultam a szobámba.Beértem és egyből lehuppantam az ágyamra.Elkezdtem olvasni a levelet." Nagyon szép hangod van.Nem értem miért nem tetszik.Adnék egy tanácsot ha nem bánod.Másoknak is mutasd meg mert hidd el megéri. H xx"-nagyon meglepődtem amikor ezt olvastam.Két kérdés forgott a fejemben.Első az volt hogy honnan tudja a címem!? Második pedig az hogy hol hallott engem énekelni!?Ezek kavarogtak a fejemben addig amíg valaki meg nem zavart.
-Na kész vagy Hercegnő?-jött be az ajtón Jason nagy mosollyal az arcán.Ha meglátom ezt a kis mosolygóst mindig az én szám is felfelé görbül.
-Kész vagyok csak kaptam egy levelet.Megint az Zenész fiútól.-rántottam meg a vállam.Nagyon lelkiismeret fordulásom volt.Ő előtte ilyen semmiségnek mutattam hogy írt nekem közben meg számomra igen is valami.Tudni akarom ki ő.Ismerni akarom.
-Óóóó már megint.Komolyan ha tovább zaklat én...
-Nyugi,nyugi Jason.Ne csinálj semmit.Semmiség az egész,csak küldött egy levelet.-szakítottam félbe.Nagyon jól esett hogy meg akart védeni de nem kell.Az ismeretlen sráctól nem kell megvédenie mert kedvesnek tűnik nem olyannak aki csak le akar dönteni.Ha azt akarná megmondaná a nevét és mondaná hogy találkozzunk.De ő titkolja hogy mi a neve.
-Jól van de ha valamit akar tőled -érted milyet-akkor én megkeresem bármi áron és szétverem.-szorította ökölbe a kezét.
-Nem akar semmit nyugi.Én azt tudom szóval nyugodj meg és induljunk az iskolába hogy el ne késsünk.-álltam fel az ágyamról és felvettem a táskámat.Jason inkább nem mondott semmit ezért elindultunk az iskolába.
Jason Stewart
Féltem Alex-et.Nem akarom hogy bármit is csináljon vele az a gyerek.Ismeretlen és ő tudja ki Alex és Alex nem tudja ki az a gyerek.Még a végén csinál neki valamit amitől Alex megsérülhet.És én azt nem akarom.Az üzenetekben még szimpatikus meg minden de lehet hogy ezt csak a látszat és lehet hogy igazából egy nagyon rossz ember.Nekem Alex olyan mint ha a kishúgom lenne.Vagy nem tudom.Mert néha úgy érzem mikor el kell tőle búcsúznom hogy nem akarok tőle távol lenni.Hanem vele akarok maradni.Talán örökre.
-Hahó itt vagy?-legyezte előttem a kezét Alex.
-Ja igen.Mit is mondtál?-ráztam meg a fejem.Nagyon elmerülhettem a gondolataimban.
-Azt hogy van kedved eljönni velem ma az X-Factorba?-mondta.
-Persze.Ki nem hagynám.
-Óóóó köszönöm.Nagyon köszönöm.És lenne még egy kérdésem.-húzta el a száját.
-Na halljam.-vigyorogtam rá.
-Gitároznál nekem?-én erre csak egy nagyot nevettem.Hogy kérheti meg hogy gitározzak?Hát az alap dolog hogy a legjobb barátomat segítem.
-Még szép hogy.Nem is kellet volna megkérdezned.-öleltem át a vállát és tovább sétáltunk.Amikor bekanyarodtunk az iskolánk utcájába megállt mellettünk egy fekete autó.
Alexandra Davis
Sokat gondolkodtam azon hogy megkérjem-e Jason-t hogy gitározzon nekem az X-Factorba.És mikor elszántam magam hogy megkérdezzem igent mondott.Nagyon örültem neki.Be vallom őszintén rettegtem attól hogy színpadon kell majd állnom egyedül.De hogy ő is ott lesz már nem annyira félek.Mert tudom hogy nem csak én vagyok ott nem csak engem néznek hanem -gondolom- Jason-t is.
Ezen gondolkodtam míg bekanyarodtunk az iskolába vezető úton.Ekkor megállt mellettünk egy fekete autó.Letekerődött a sötétített ablak és egy göndör árnyékot láttam meg.Hirtelen olyan volt mint akit nekem jött.
-Alex neked nem a jelentkezésen kellene hogy legyél?-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.Majd kijjebb hajolt az ablakon és megláttam benne Harry-t.
-Majd délután megyek.Mennünk kell még iskolába.-mutattam az iskola felé.
-Nem mentek ti ma semmilyen suliba.Szépen bepattantok az autóba és megyünk az X-Factorba.
-Hát de muszáj mennünk.-válaszoltam.Nem érek rá délután menni? Igaz szívesen kihagynám a sulit de ki igazolja?
-Nem muszáj, igazolom majd én.Gyertek már,na.
-Menjünk Alex.Legalább addig sem kell a suliban unatkoznunk.-szállt be a beszélgetésbe Jason is.De ezen meglepődtem.Jason lógni akar a suliból.Pedig sosem tenné.Csak akkor nem jön ha valami más programja van amit nem lehet elhalasztani.De mondjuk ez is az nem? Most vegyük annak.
-Rendben menjünk.De akkor igazolod.-mutattam Harry-re miközben az autója felé lépkedtem.Ő csak bólintott egyet.Ekkor biztosra vettem hogy igazat mond ezért kinyitottam az ajtót és beültem a gépjárműbe és engem követett Jason is csak ő az anyós ülésre.Ó hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?Utálok hatul ülni.
10 perc kocsikázás után megálltunk egy étterem előtt.De nem annak a helynek tűnt ahol jelentkeznem kellene.-Biztos ide kell jönni?
-Ide is.Niall mondta hogy hozzak neki kaját.-állította le az autót.
-Aham értem.-bólogattam.
-Nem jöttök be?-biccentett a fejével az ajtó felé mikor már kiszállt.
-Mennyünk éhes vagyok én is.-pattant ki az autóból Jason is.
-Oké megyek én is.Nem ettem még ma semmit.-ők csak mosolyogtak egyet és már én is kint voltam.-Harry nem vesznek észre a rajongók?
-Nem a kapucni és a szemüveg.Nem nagyon lehet benne felismerni.Ha meg igen akkor annak nagyon jó szeme van.-nevetett.Komolyan én miért nem vettem észre hogy ezeket felvette?
Elindultunk befelé a Nando's-ba és mikor beértünk féltem hogy egyből letámadják Harry-t mert felismerték.De a félelmem elszállt mikor megláttam hogy csak egy 30-as éveiben járó hölgy és két kisfiú volt bent.Reggel 8 órakor nem is csodálom.Oda sétáltunk a pulthoz és mindenki megrendelte amit szeretett volna.Én csak egy adag csirkecombot rendeltem Harry nagyon sokat.És ez mind Niall-nek? Bír enni a gyerek az egyszer szent. Jason is ugyanazt rendelte mint én.Mindenki megkapta amit rendelt és elfoglaltunk egy asztalt.
-Ez mind Niall-nek kell?-mutattam az ételekre miközben beleharaptam egy csirkecombba.
-Hát a háromnegyede az övé.A többi pedig a srácoké.Én csak bólogattam és tovább falatoztam.Mikor kész lettünk az evéssel indultunk az is a célunk felé.Bepattantunk az autóba és már úton voltunk.5 perc múlva meg is érkeztünk a helyszínre.Nagyon nagy épület volt és nagyon sok ember.Nagyon sok dolguk lehet a mentoroknak ha ennyi embert meg kell hallgatniuk.És ahogy láttam a tv-ben vannak olyan emberek akiket felesleges meghallgatni mert hát hogy is mondjam.Nem jó a hangjuk.Remélem én nem ilyen leszek.Remélem azért egy kicsit tetszeni fog nekik az előadásom.Vagy inkább előadásunk.
2 óra múlva....
Még mindig a sorban álltunk.Nagyon sok ember volt előttünk.Harry még az előtt bement valahogy a terembe mielőtt beálltunk a sorba.Azt mondta kíváncsi hogy hogyan éneklek.De kis aranyos.Pedig tegnap hallotta hogy hogy éneklek.Még vagy 10 percet ott álltunk a sorban amikor végre sorra jutottunk.A 24125 számot kaptam meg.Ó de jó várhatok megint egy csomót.
-Jason fel hívom nagyit.
-Rendben addig itt megvárlak.-ült le egy székre.Bólintottam egyet és már távolabb is mentem.Előkotortam a táskámból a telefonom és már tárcsáztam is nagyi számát.
-Szia nagyi.Ne aggódj nincs semmi bajom.Láttam hogy már vagy 100-szor hívtál csak nem tudtam felvenni mert az X-Factor-nál vagyok.-hadartam gyorsan.Nagyi nagyon félt engem.Egy nap ha nem vagyok otthon felhív vagy százszor hogy mit csinálok,jól vagyok-e.Szerencse hogy amikor Jason bemutatta a One Direction-t nem hívott.
-Mi?Akkor nem voltál iskolában? Vagyis nem vagy iskolában?-vált idegessé a hangja.Ha iskoláról van szó mindig ilyen.
-Nem nem vagyok nagyi.Most kivételesen nem.Most nem kell leordítani a fejem.Igazolva van.Szóval..-válaszoltam vissza de már is megbántam.Nem szeretek így beszélni nagyival ezt csak most csak úgy jött.Nagyon izgulok az X-Factor miatt.
-Jól van csak aggódom érted.A jövőd miatt.Na de eddig hogy haladsz?
-Hát még csak most kaptam meg a számom ami 24125.
-Ó értem.Na sok szerencsét kis hölgy Juss nekem tovább.Mennem kell takarítani mert vendégek jönnek holnap.-jönnek vendégek hozzánk?Ezt nekem miért nem mondta? Na de jó.
-Rendben nagyi köszönöm.Szia.-bontottam a vonalat majd vissza csúsztattam a táskámba a telefont és visszamentem Jason-hez.
-Na mint mondott Rose néni?-kérdezte mikor leültem mellé.
-Azt hogy nem vagyok iskolába!? Meg hogy jussak tovább és hogy holnap vendégek érkeznek.
-Ó milyen vendégek?
-Nem tudom.-húztam oldalra a számat.
Még vagy egy órát vártunk mikor végre kijött az ajtón egy férfi és mondta hogy én következek.Gyorsan fel álltunk a helyünkről és már indultunk is befelé a terembe.
-Jó napot.-köszöntünk egyszerre a Jason-nel.
-Ó sziasztok srácok.Hogy hívnak benneteket?-kérdezte Demi.
-Én Alexandra Davis és ő pedig Jason Stewart.-mutattam Jason-re aki a gitárját szorongatta mellettem.
-Ó nagyszerű.És hány évesek vagytok?-kérdezte most már Simon.
-Mind a ketten 18 évesek vagyunk.
-És mit fogsz vagy fogtok énekelni?
-A year without rain-t fogom énekelni gitár kíséretével.
-Rendben.Akkor tessék.-mondta és én ránéztem Jason-ra aki bólintott egyet.Tudtam hogy ez azt jelentette hogy énekelhetek.Ezért el is kezdtem énekelni.
Mikor végeztem a dallal csak azt hallottam hogy sikítanak.Tetszettem nekik?
-Te lány neked van hangod.Eddig miért nem jelentkeztél?-kérdezte Britney.
-Hát..eddig nem mondta senki és most mondták hogy jelentkezzek és jelentkeztem.
-Nagy nehezen.-szólt közbe Jason.A mentorok ezen jót nevettek de én is.
-Na szerintem itt az ideje a szavazásnak.-mondta Demi.
-Rendben akkor mondjuk egyszerre.-mutatott fel egy ujját Simon.Majd kettőt,hármat és.......
Csuktam be a naplóm.Igen arra a döntésre jutottam hogy jelentkezni fogok.Mert miért ne?Lehet hogy szerintem rossz a hangom mert senkinek nem tetszik a saját hangja-már akinek- de ők azért mentorok hogy eldöntsék hogy a jelentkezőnek jó-e a hangja vagy sem.
-Na most már készülődjek!-parancsoltam magamnak.Igen ma már sajnos iskola.Milyen jó.De ma már jön suliba Jason is.A szekrényem elé rohantam majd -majd?Inkább 15 perccel később-, kiválasztottam egy szürke trikót egy fehér csőnadrággal.Majd magamra öltöttem a ruhadarabokat és a fésülködő asztalomhoz igyekeztem.Elő kotortam a fiókból egy nyakláncot és a nyakamba akasztottam.Mikor már ez is megvolt elővettem egy másik fiókomból a hajvasalómat bedugtam a konnektorba és vártam míg felmelegszik.Hamar felmelegedett ezért szépen kivasaltam a hajam.Ezzel is elkészültem és már hallottam hogy valaki megérkezett.Kíváncsi voltam hogy ki az de volt egy tippem.A tippem Jason volt.De ahogy leértem a lépcsőn megláttam hogy nem volt jó.Mert mire leértem nem volt lent senki a nagyit kivéve.
-Alex.Megint kaptál ajándékot a múltkori rózsástól.Már nem tudom ki volt az.-nyújtotta át a levelet.
-Köszönöm nagyi.-vettem át.-Felmegyek a szobámba elolvasom ott.-nagyi csak bólintott egyet és már fel is indultam a szobámba.Beértem és egyből lehuppantam az ágyamra.Elkezdtem olvasni a levelet." Nagyon szép hangod van.Nem értem miért nem tetszik.Adnék egy tanácsot ha nem bánod.Másoknak is mutasd meg mert hidd el megéri. H xx"-nagyon meglepődtem amikor ezt olvastam.Két kérdés forgott a fejemben.Első az volt hogy honnan tudja a címem!? Második pedig az hogy hol hallott engem énekelni!?Ezek kavarogtak a fejemben addig amíg valaki meg nem zavart.
-Na kész vagy Hercegnő?-jött be az ajtón Jason nagy mosollyal az arcán.Ha meglátom ezt a kis mosolygóst mindig az én szám is felfelé görbül.
-Kész vagyok csak kaptam egy levelet.Megint az Zenész fiútól.-rántottam meg a vállam.Nagyon lelkiismeret fordulásom volt.Ő előtte ilyen semmiségnek mutattam hogy írt nekem közben meg számomra igen is valami.Tudni akarom ki ő.Ismerni akarom.
-Óóóó már megint.Komolyan ha tovább zaklat én...
-Nyugi,nyugi Jason.Ne csinálj semmit.Semmiség az egész,csak küldött egy levelet.-szakítottam félbe.Nagyon jól esett hogy meg akart védeni de nem kell.Az ismeretlen sráctól nem kell megvédenie mert kedvesnek tűnik nem olyannak aki csak le akar dönteni.Ha azt akarná megmondaná a nevét és mondaná hogy találkozzunk.De ő titkolja hogy mi a neve.
-Jól van de ha valamit akar tőled -érted milyet-akkor én megkeresem bármi áron és szétverem.-szorította ökölbe a kezét.
-Nem akar semmit nyugi.Én azt tudom szóval nyugodj meg és induljunk az iskolába hogy el ne késsünk.-álltam fel az ágyamról és felvettem a táskámat.Jason inkább nem mondott semmit ezért elindultunk az iskolába.
Jason Stewart
Féltem Alex-et.Nem akarom hogy bármit is csináljon vele az a gyerek.Ismeretlen és ő tudja ki Alex és Alex nem tudja ki az a gyerek.Még a végén csinál neki valamit amitől Alex megsérülhet.És én azt nem akarom.Az üzenetekben még szimpatikus meg minden de lehet hogy ezt csak a látszat és lehet hogy igazából egy nagyon rossz ember.Nekem Alex olyan mint ha a kishúgom lenne.Vagy nem tudom.Mert néha úgy érzem mikor el kell tőle búcsúznom hogy nem akarok tőle távol lenni.Hanem vele akarok maradni.Talán örökre.
-Hahó itt vagy?-legyezte előttem a kezét Alex.
-Ja igen.Mit is mondtál?-ráztam meg a fejem.Nagyon elmerülhettem a gondolataimban.
-Azt hogy van kedved eljönni velem ma az X-Factorba?-mondta.
-Persze.Ki nem hagynám.
-Óóóó köszönöm.Nagyon köszönöm.És lenne még egy kérdésem.-húzta el a száját.
-Na halljam.-vigyorogtam rá.
-Gitároznál nekem?-én erre csak egy nagyot nevettem.Hogy kérheti meg hogy gitározzak?Hát az alap dolog hogy a legjobb barátomat segítem.
-Még szép hogy.Nem is kellet volna megkérdezned.-öleltem át a vállát és tovább sétáltunk.Amikor bekanyarodtunk az iskolánk utcájába megállt mellettünk egy fekete autó.
Alexandra Davis
Sokat gondolkodtam azon hogy megkérjem-e Jason-t hogy gitározzon nekem az X-Factorba.És mikor elszántam magam hogy megkérdezzem igent mondott.Nagyon örültem neki.Be vallom őszintén rettegtem attól hogy színpadon kell majd állnom egyedül.De hogy ő is ott lesz már nem annyira félek.Mert tudom hogy nem csak én vagyok ott nem csak engem néznek hanem -gondolom- Jason-t is.
Ezen gondolkodtam míg bekanyarodtunk az iskolába vezető úton.Ekkor megállt mellettünk egy fekete autó.Letekerődött a sötétített ablak és egy göndör árnyékot láttam meg.Hirtelen olyan volt mint akit nekem jött.
-Alex neked nem a jelentkezésen kellene hogy legyél?-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.Majd kijjebb hajolt az ablakon és megláttam benne Harry-t.
-Majd délután megyek.Mennünk kell még iskolába.-mutattam az iskola felé.
-Nem mentek ti ma semmilyen suliba.Szépen bepattantok az autóba és megyünk az X-Factorba.
-Hát de muszáj mennünk.-válaszoltam.Nem érek rá délután menni? Igaz szívesen kihagynám a sulit de ki igazolja?
-Nem muszáj, igazolom majd én.Gyertek már,na.
-Menjünk Alex.Legalább addig sem kell a suliban unatkoznunk.-szállt be a beszélgetésbe Jason is.De ezen meglepődtem.Jason lógni akar a suliból.Pedig sosem tenné.Csak akkor nem jön ha valami más programja van amit nem lehet elhalasztani.De mondjuk ez is az nem? Most vegyük annak.
-Rendben menjünk.De akkor igazolod.-mutattam Harry-re miközben az autója felé lépkedtem.Ő csak bólintott egyet.Ekkor biztosra vettem hogy igazat mond ezért kinyitottam az ajtót és beültem a gépjárműbe és engem követett Jason is csak ő az anyós ülésre.Ó hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?Utálok hatul ülni.
10 perc kocsikázás után megálltunk egy étterem előtt.De nem annak a helynek tűnt ahol jelentkeznem kellene.-Biztos ide kell jönni?
-Ide is.Niall mondta hogy hozzak neki kaját.-állította le az autót.
-Aham értem.-bólogattam.
-Nem jöttök be?-biccentett a fejével az ajtó felé mikor már kiszállt.
-Mennyünk éhes vagyok én is.-pattant ki az autóból Jason is.
-Oké megyek én is.Nem ettem még ma semmit.-ők csak mosolyogtak egyet és már én is kint voltam.-Harry nem vesznek észre a rajongók?
-Nem a kapucni és a szemüveg.Nem nagyon lehet benne felismerni.Ha meg igen akkor annak nagyon jó szeme van.-nevetett.Komolyan én miért nem vettem észre hogy ezeket felvette?
Elindultunk befelé a Nando's-ba és mikor beértünk féltem hogy egyből letámadják Harry-t mert felismerték.De a félelmem elszállt mikor megláttam hogy csak egy 30-as éveiben járó hölgy és két kisfiú volt bent.Reggel 8 órakor nem is csodálom.Oda sétáltunk a pulthoz és mindenki megrendelte amit szeretett volna.Én csak egy adag csirkecombot rendeltem Harry nagyon sokat.És ez mind Niall-nek? Bír enni a gyerek az egyszer szent. Jason is ugyanazt rendelte mint én.Mindenki megkapta amit rendelt és elfoglaltunk egy asztalt.
-Ez mind Niall-nek kell?-mutattam az ételekre miközben beleharaptam egy csirkecombba.
-Hát a háromnegyede az övé.A többi pedig a srácoké.Én csak bólogattam és tovább falatoztam.Mikor kész lettünk az evéssel indultunk az is a célunk felé.Bepattantunk az autóba és már úton voltunk.5 perc múlva meg is érkeztünk a helyszínre.Nagyon nagy épület volt és nagyon sok ember.Nagyon sok dolguk lehet a mentoroknak ha ennyi embert meg kell hallgatniuk.És ahogy láttam a tv-ben vannak olyan emberek akiket felesleges meghallgatni mert hát hogy is mondjam.Nem jó a hangjuk.Remélem én nem ilyen leszek.Remélem azért egy kicsit tetszeni fog nekik az előadásom.Vagy inkább előadásunk.
2 óra múlva....
Még mindig a sorban álltunk.Nagyon sok ember volt előttünk.Harry még az előtt bement valahogy a terembe mielőtt beálltunk a sorba.Azt mondta kíváncsi hogy hogyan éneklek.De kis aranyos.Pedig tegnap hallotta hogy hogy éneklek.Még vagy 10 percet ott álltunk a sorban amikor végre sorra jutottunk.A 24125 számot kaptam meg.Ó de jó várhatok megint egy csomót.
-Jason fel hívom nagyit.
-Rendben addig itt megvárlak.-ült le egy székre.Bólintottam egyet és már távolabb is mentem.Előkotortam a táskámból a telefonom és már tárcsáztam is nagyi számát.
-Szia nagyi.Ne aggódj nincs semmi bajom.Láttam hogy már vagy 100-szor hívtál csak nem tudtam felvenni mert az X-Factor-nál vagyok.-hadartam gyorsan.Nagyi nagyon félt engem.Egy nap ha nem vagyok otthon felhív vagy százszor hogy mit csinálok,jól vagyok-e.Szerencse hogy amikor Jason bemutatta a One Direction-t nem hívott.
-Mi?Akkor nem voltál iskolában? Vagyis nem vagy iskolában?-vált idegessé a hangja.Ha iskoláról van szó mindig ilyen.
-Nem nem vagyok nagyi.Most kivételesen nem.Most nem kell leordítani a fejem.Igazolva van.Szóval..-válaszoltam vissza de már is megbántam.Nem szeretek így beszélni nagyival ezt csak most csak úgy jött.Nagyon izgulok az X-Factor miatt.
-Jól van csak aggódom érted.A jövőd miatt.Na de eddig hogy haladsz?
-Hát még csak most kaptam meg a számom ami 24125.
-Ó értem.Na sok szerencsét kis hölgy Juss nekem tovább.Mennem kell takarítani mert vendégek jönnek holnap.-jönnek vendégek hozzánk?Ezt nekem miért nem mondta? Na de jó.
-Rendben nagyi köszönöm.Szia.-bontottam a vonalat majd vissza csúsztattam a táskámba a telefont és visszamentem Jason-hez.
-Na mint mondott Rose néni?-kérdezte mikor leültem mellé.
-Azt hogy nem vagyok iskolába!? Meg hogy jussak tovább és hogy holnap vendégek érkeznek.
-Ó milyen vendégek?
-Nem tudom.-húztam oldalra a számat.
Még vagy egy órát vártunk mikor végre kijött az ajtón egy férfi és mondta hogy én következek.Gyorsan fel álltunk a helyünkről és már indultunk is befelé a terembe.
-Jó napot.-köszöntünk egyszerre a Jason-nel.
-Ó sziasztok srácok.Hogy hívnak benneteket?-kérdezte Demi.
-Én Alexandra Davis és ő pedig Jason Stewart.-mutattam Jason-re aki a gitárját szorongatta mellettem.
-Ó nagyszerű.És hány évesek vagytok?-kérdezte most már Simon.
-Mind a ketten 18 évesek vagyunk.
-És mit fogsz vagy fogtok énekelni?
-A year without rain-t fogom énekelni gitár kíséretével.
-Rendben.Akkor tessék.-mondta és én ránéztem Jason-ra aki bólintott egyet.Tudtam hogy ez azt jelentette hogy énekelhetek.Ezért el is kezdtem énekelni.
Mikor végeztem a dallal csak azt hallottam hogy sikítanak.Tetszettem nekik?
-Te lány neked van hangod.Eddig miért nem jelentkeztél?-kérdezte Britney.
-Hát..eddig nem mondta senki és most mondták hogy jelentkezzek és jelentkeztem.
-Nagy nehezen.-szólt közbe Jason.A mentorok ezen jót nevettek de én is.
-Na szerintem itt az ideje a szavazásnak.-mondta Demi.
-Rendben akkor mondjuk egyszerre.-mutatott fel egy ujját Simon.Majd kettőt,hármat és.......
2013. április 28., vasárnap
3.rész
Unknown Nagyon szépen köszönöm a véleményed.Megpróbálom sokkal hosszabb -ra és izgalmasabbra csinálni.
És már 100-nál többen megtekintették a blogom.Wow nagyon szépen köszönöm :) Kata xx
One Direction-Little Things
-Na örülök neki.Akkor ma 3 órára érted jövök.Addigra készülj el.Tudom hogy nálad fél óráig tart míg felöltözöl.-mosolygott rám majd felállt az ágyamról és elővette az én gitárom-igen nekem is van-és elkezdett játszani egy dalt ami számomra nem volt ismerős.
-Ezt nem ismerem.Mi a címe?
-One Direction More Than This.-mondta és tovább gitározott.-Kapcsold be a laptopodon és hallgasd meg.-úgy is tettem.Bekapcsoltam a laptopom a keresőbe beírtam és már el is indítottam.Meghallottam az első dallamokat és már is megtetszett. Mikor már nagyon sokszor meghallgattuk már tudtam a szöveget és velük énekeltem.-Jobb lenne ha járnál énekelni hozzánk.Nagyon jó hangod van.-szólalt meg Jason.
-Biztos nem.Nagyon béna hangom van.-ráztam meg a fejem és lecsuktam a laptopom.
-Szerintem jó hangod van.De te tudod.-rántotta meg a vállát.Ezt is imádtam benne.Nem akar mindenre rábeszélni ami ő szerinte jó.Ha nekem nem tetszik akkor inkább nem is próbálkozik tovább a rábeszéléssel.
-Na én megyek is.Háromra itt leszek.Addigra legyél kész hercegnő-néha így szokott becézni-.
-Rendben megpróbálok elkészülni.-bólintottam egyet majd ki kísértem.Mikor a kapunkhoz ért visszafordult és integetett.Én is vissza integettem és becsuktam az ajtót.Rohantam fel a szobámba mert már csak 1 órám maradt készülődni.Tényleg fél óra mire elkészülök.És most hogy ilyen helyre megyünk muszáj valami normális ruhát felvennem.Bevágódtam a szobámba egyből a szekrényem elé vettem az irányt.Kinyitottam a szekrényem ajtaját és nagyon sok ruha került a szemem elé.
-Na ez a sok ruha közül melyiket válasszam?-kérdeztem magamtól.Annyi ruhám van és olyan kevés időm.Nem jó,nem jó,nem jó.Miért ilyen nehéz kiválasztani a ruhákat.Bárcsak lenne olyan képességem hogy gondolok egy ruhára és már rajtam is van.
Még turkáltam a szekrényemben amikor megakadt a szemem egy fekete Jacke-n.Egyből választottam hozzá egy fehér trikót,egy farmer nadrágot és egy virágmintás sálat.
Mikor már átöltöztem épp akkor érkezett meg Jason is.
-Kopp-kopp bejöhetek?-nyitotta be résnyire az ajtót.
-Igen nyugodtan.Már kész vagyok.
-Áá elkészültél időben.Ez egy csoda.-nyitotta most már ki teljesen az ajtót és bejött.Mikor meglátott ott helyben le dermedt.
-Nagyon rosszul áll?-húztam el a szám.
-Nem nagyon jól áll.-mosolyodott el és odajött átölelni.Be szippantottam az illatát.Nagyon kellemes illata volt.Nem olyan spray illata volt hanem olyan Jason illata.Az a jellegzetes Jason illata.-Na akkor indulhatunk?-szakította meg az ölelést.
-Persze indulhatunk csak még elköszönök a nagyitól-mutattam az ajtó felé.Ő csak bólintott egyet és már indultunk is lefelé a lépcsőn.Gyorsan elköszöntem nagyitól és már indultunk is.Fogtunk egy taxit megmondtuk hogy hova vigyen minket.El is indult és 10 perc múlva már a próba helyszínén voltunk.Kifizettük a taxisnak a fuvart és kiszálltunk a gépjárműből.Majd be siettünk a stúdióba mert hirtelen elkezdett szakadni az eső.
-Nagyon eláztatok?-jött oda egy középkorú férfi.
-Hát egy picit.-vette le a kabátját Jason és lesegítette az én kabátomat is.
-Örvendek a nevem Paul Higgins.-nyújtotta a kezét hogy kezet fogjunk.
-Üdv Alexandra Davis.De szólítson Alex-nek.-fogadtam el a kézfogást.Ő a megértését egy bólintással jelezte majd magával hívott minket hogy menjünk vele.Mi utána is mentünk és mikor egy ajtóhoz értünk kinyitotta nekünk és megláttunk 5 fiút.A szőke fiú épp evett valami csirke szerűséget.A göndörke a telefonját nyomkodta.A fekete hajú éppen a haját igazította a tükör előtt,a kék szemű barna hajú fiú a másik barna hajú fiún csöngött.
-Fiúk.Be szeretnék nektek valakit mutatni.Ő itt Alex.-szólalt meg Paul mikor már ő is bejött az ajtón.A fiúk egyből felkapták a fejüket és mikor megláttak minket odaszaladtak hozzánk.
-Szia.Liam vagyok.-ölelt át.Meglepett de visszaöleltem.
-Szia Alex vagyok.-mosolyogtam rá mikor már elengedett az öleléséből.
-Helló a nevem Louis William Tomlinson.De hívj csak Boo Bear-nak.-hajolt meg előttem játékosan amint már megtudtam Louis.Én csak nevetni tudtam ezen.
-Az én nevem Alexandra Davis.De hívj csak Alex-nak.-pukedliztem én is.Jason-t a hátam mögül meghallottam nevetni majd a többiek is követték példáját.
-Szia a nevem Niall.Imádok enni mint láthatod.-mutatta a kezében lévő félig megrágott csirke combot majd nyomott egy ragadós puszit az arcomra.
-Helló Alex vagyok.-mosolyogtam rá.
-Vas Happenin?-ugrott elém a fekete hajú-A nevem Zayn.-ölelt át ő is.Én csak mosolyogva mondtam neki hogy Alex majd megláttam hogy közeledik felém a göndörke.
-Meg szagolod a hajam? Popcorn illatú.-jött velem szembe és közelebb hajolt hozzám hogy megszagolhassam a haját.
-Hmm tényleg popcorn illatú.-hümmögtem.
-Amúgy Harry vagyok.-mosolygott rám.Milyen gyönyörű mosolya volt neki.
-Alex.-mosolyogtam vissza rá.Jó fej srácoknak tűntek.Nem igaz hogy eddig miért nem ismertem őket.
-Na akkor próbáljunk srácok.Holnap fellépés és nektek még próbálnotok kell.Mert nálatok míg próbálunk egy rendeset 3 óra.Végig hülyéskeditek az egész próbát.-csapta össze a tenyerét Paul.A fiúk nem sok kedvel de elkezdték a próbát.Jason is elővette a tokjából a gitárját és ő is elkezdte gitározni a dallamot.Elsőnek épp ahogy elpróbálták a Little Things-et utána a Moments-et, a One Way Or Another-t és a More Than This-t.Mikor elkezdték ezt a számot akaratlanul is de elkezdtem dúdolni.Ezt Jason is észrevette és rám vigyorgott.Gondolom eszébe jutott az is hogy még délelőtt mit össze hülyéskedtünk,énekeltünk.
-Tudod ezt a számot?-hagyta abba az éneklést Niall.Meghallotta volna hogy éneklem? Alex ne légy már ennyire hülye.Csak meghallotta ha megkérdezte.
-Igen ezt tudom.-válaszoltam neki.Komolyan csak ezt a számukat tudom.Pedig most ahogy hallottam nagyon jó zenéik vannak.
-Akkor te is énekeld.Gyere.-nyújtotta felém a kezét.
-Dehogy éneklem.-léptem egy lépést hátra.
-Kérlek az én kedvemért.Most az egyszer.Otthon mondtam hogy jó hangod van de te azt mondtad hogy,idézem"Biztos nem.Nagyon béna hangom van".-mutatta az idézőjeleket a levegőbe.-Ők ehhez értenek és legalább ők is megmondják hogy jó a hangod.
-Rendben.De csak most az egyszer.Soha többé nem éneklek.Még egyszer mondom SOHA többé.-adtam be a derekam.Kár volt mondanom hogy soha többé.Otthon a zuhany alatt mindig éneklek.De csak ha jó kedvem van.És már 2 napja az van.Aminek nagyon örülök.
-Elsőnek-ha azt akarjátok hogy megmondjuk milyen a hangod-énekelj egyedül.-jött felém Liam és felém nyújtotta a mikrofonját..
-De én egyedül nem szeretek énekelni.-néztem rá Jason-re.De kár volt mert kutyaszemekkel nézett rám azt jelezve hogy énekeljek.-Jól van,jól van éneklek.-fogadtam el a a felém nyújtott mikrofont.
-Énekeld el amit mindig énekeltél.Azt hiszem azt a öhm....mi is a címe?-gondolkodott el - Jaa a Who Says-t.
-Oké el éneklem csak most már hagyatok békén.-és akkor felcsendült az első dallam.Megvártam míg az a rész jön ahol már énekelnem kell.És eljött az a rész is én meg félénken de elkezdtem énekelni.A zene teljesen magával ragadt.Nem gondolkoztam semmin.A szöveg magától jött.És lassan eljött a dal vége.
-Hmmm.Jó hangod van.Nem értem miért mondod hogy nincs.-jött mellém most már Harry is.-Nem gondoltál már arra hogy jelentkezz az X-Factorba?
-Nem gondolkoztam de nem is szeretnék rajta gondolkodni.Szerintem nincs hangom és nem szeretném leégetni magam ország-világ előtt.Elég volt nekem annyi hogy előttetek énekeltem.-válaszoltam vissza.Én biztos hogy nem jelentkezek oda.Nincs hangom.
-Ne ne is nyaggatjátok úgy se megy.Nagyon makacs egy lány.-vigyorgott rám Jason.Makacs?Nem akarok makacs lenni.És szerintem nem érné meg jelentkezni.Vagy mégis?A fiúk szerint jó a hangom.Szerintem meg nem.De ők hírességek.És ők tudják hogy kinek milyen hangja van.Lehet hogy jelentkeznem kellene?
És már 100-nál többen megtekintették a blogom.Wow nagyon szépen köszönöm :) Kata xx
One Direction-Little Things
-Na örülök neki.Akkor ma 3 órára érted jövök.Addigra készülj el.Tudom hogy nálad fél óráig tart míg felöltözöl.-mosolygott rám majd felállt az ágyamról és elővette az én gitárom-igen nekem is van-és elkezdett játszani egy dalt ami számomra nem volt ismerős.
-Ezt nem ismerem.Mi a címe?
-One Direction More Than This.-mondta és tovább gitározott.-Kapcsold be a laptopodon és hallgasd meg.-úgy is tettem.Bekapcsoltam a laptopom a keresőbe beírtam és már el is indítottam.Meghallottam az első dallamokat és már is megtetszett. Mikor már nagyon sokszor meghallgattuk már tudtam a szöveget és velük énekeltem.-Jobb lenne ha járnál énekelni hozzánk.Nagyon jó hangod van.-szólalt meg Jason.
-Biztos nem.Nagyon béna hangom van.-ráztam meg a fejem és lecsuktam a laptopom.
-Szerintem jó hangod van.De te tudod.-rántotta meg a vállát.Ezt is imádtam benne.Nem akar mindenre rábeszélni ami ő szerinte jó.Ha nekem nem tetszik akkor inkább nem is próbálkozik tovább a rábeszéléssel.
-Na én megyek is.Háromra itt leszek.Addigra legyél kész hercegnő-néha így szokott becézni-.
-Rendben megpróbálok elkészülni.-bólintottam egyet majd ki kísértem.Mikor a kapunkhoz ért visszafordult és integetett.Én is vissza integettem és becsuktam az ajtót.Rohantam fel a szobámba mert már csak 1 órám maradt készülődni.Tényleg fél óra mire elkészülök.És most hogy ilyen helyre megyünk muszáj valami normális ruhát felvennem.Bevágódtam a szobámba egyből a szekrényem elé vettem az irányt.Kinyitottam a szekrényem ajtaját és nagyon sok ruha került a szemem elé.
-Na ez a sok ruha közül melyiket válasszam?-kérdeztem magamtól.Annyi ruhám van és olyan kevés időm.Nem jó,nem jó,nem jó.Miért ilyen nehéz kiválasztani a ruhákat.Bárcsak lenne olyan képességem hogy gondolok egy ruhára és már rajtam is van.
Még turkáltam a szekrényemben amikor megakadt a szemem egy fekete Jacke-n.Egyből választottam hozzá egy fehér trikót,egy farmer nadrágot és egy virágmintás sálat.
Mikor már átöltöztem épp akkor érkezett meg Jason is.
-Kopp-kopp bejöhetek?-nyitotta be résnyire az ajtót.
-Igen nyugodtan.Már kész vagyok.
-Áá elkészültél időben.Ez egy csoda.-nyitotta most már ki teljesen az ajtót és bejött.Mikor meglátott ott helyben le dermedt.
-Nagyon rosszul áll?-húztam el a szám.
-Nem nagyon jól áll.-mosolyodott el és odajött átölelni.Be szippantottam az illatát.Nagyon kellemes illata volt.Nem olyan spray illata volt hanem olyan Jason illata.Az a jellegzetes Jason illata.-Na akkor indulhatunk?-szakította meg az ölelést.
-Persze indulhatunk csak még elköszönök a nagyitól-mutattam az ajtó felé.Ő csak bólintott egyet és már indultunk is lefelé a lépcsőn.Gyorsan elköszöntem nagyitól és már indultunk is.Fogtunk egy taxit megmondtuk hogy hova vigyen minket.El is indult és 10 perc múlva már a próba helyszínén voltunk.Kifizettük a taxisnak a fuvart és kiszálltunk a gépjárműből.Majd be siettünk a stúdióba mert hirtelen elkezdett szakadni az eső.
-Nagyon eláztatok?-jött oda egy középkorú férfi.
-Hát egy picit.-vette le a kabátját Jason és lesegítette az én kabátomat is.
-Örvendek a nevem Paul Higgins.-nyújtotta a kezét hogy kezet fogjunk.
-Üdv Alexandra Davis.De szólítson Alex-nek.-fogadtam el a kézfogást.Ő a megértését egy bólintással jelezte majd magával hívott minket hogy menjünk vele.Mi utána is mentünk és mikor egy ajtóhoz értünk kinyitotta nekünk és megláttunk 5 fiút.A szőke fiú épp evett valami csirke szerűséget.A göndörke a telefonját nyomkodta.A fekete hajú éppen a haját igazította a tükör előtt,a kék szemű barna hajú fiú a másik barna hajú fiún csöngött.
-Fiúk.Be szeretnék nektek valakit mutatni.Ő itt Alex.-szólalt meg Paul mikor már ő is bejött az ajtón.A fiúk egyből felkapták a fejüket és mikor megláttak minket odaszaladtak hozzánk.
-Szia.Liam vagyok.-ölelt át.Meglepett de visszaöleltem.
-Szia Alex vagyok.-mosolyogtam rá mikor már elengedett az öleléséből.
-Helló a nevem Louis William Tomlinson.De hívj csak Boo Bear-nak.-hajolt meg előttem játékosan amint már megtudtam Louis.Én csak nevetni tudtam ezen.
-Az én nevem Alexandra Davis.De hívj csak Alex-nak.-pukedliztem én is.Jason-t a hátam mögül meghallottam nevetni majd a többiek is követték példáját.
-Szia a nevem Niall.Imádok enni mint láthatod.-mutatta a kezében lévő félig megrágott csirke combot majd nyomott egy ragadós puszit az arcomra.
-Helló Alex vagyok.-mosolyogtam rá.
-Vas Happenin?-ugrott elém a fekete hajú-A nevem Zayn.-ölelt át ő is.Én csak mosolyogva mondtam neki hogy Alex majd megláttam hogy közeledik felém a göndörke.
-Meg szagolod a hajam? Popcorn illatú.-jött velem szembe és közelebb hajolt hozzám hogy megszagolhassam a haját.
-Hmm tényleg popcorn illatú.-hümmögtem.
-Amúgy Harry vagyok.-mosolygott rám.Milyen gyönyörű mosolya volt neki.
-Alex.-mosolyogtam vissza rá.Jó fej srácoknak tűntek.Nem igaz hogy eddig miért nem ismertem őket.
-Na akkor próbáljunk srácok.Holnap fellépés és nektek még próbálnotok kell.Mert nálatok míg próbálunk egy rendeset 3 óra.Végig hülyéskeditek az egész próbát.-csapta össze a tenyerét Paul.A fiúk nem sok kedvel de elkezdték a próbát.Jason is elővette a tokjából a gitárját és ő is elkezdte gitározni a dallamot.Elsőnek épp ahogy elpróbálták a Little Things-et utána a Moments-et, a One Way Or Another-t és a More Than This-t.Mikor elkezdték ezt a számot akaratlanul is de elkezdtem dúdolni.Ezt Jason is észrevette és rám vigyorgott.Gondolom eszébe jutott az is hogy még délelőtt mit össze hülyéskedtünk,énekeltünk.
-Tudod ezt a számot?-hagyta abba az éneklést Niall.Meghallotta volna hogy éneklem? Alex ne légy már ennyire hülye.Csak meghallotta ha megkérdezte.
-Igen ezt tudom.-válaszoltam neki.Komolyan csak ezt a számukat tudom.Pedig most ahogy hallottam nagyon jó zenéik vannak.
-Akkor te is énekeld.Gyere.-nyújtotta felém a kezét.
-Dehogy éneklem.-léptem egy lépést hátra.
-Kérlek az én kedvemért.Most az egyszer.Otthon mondtam hogy jó hangod van de te azt mondtad hogy,idézem"Biztos nem.Nagyon béna hangom van".-mutatta az idézőjeleket a levegőbe.-Ők ehhez értenek és legalább ők is megmondják hogy jó a hangod.
-Rendben.De csak most az egyszer.Soha többé nem éneklek.Még egyszer mondom SOHA többé.-adtam be a derekam.Kár volt mondanom hogy soha többé.Otthon a zuhany alatt mindig éneklek.De csak ha jó kedvem van.És már 2 napja az van.Aminek nagyon örülök.
-Elsőnek-ha azt akarjátok hogy megmondjuk milyen a hangod-énekelj egyedül.-jött felém Liam és felém nyújtotta a mikrofonját..
-De én egyedül nem szeretek énekelni.-néztem rá Jason-re.De kár volt mert kutyaszemekkel nézett rám azt jelezve hogy énekeljek.-Jól van,jól van éneklek.-fogadtam el a a felém nyújtott mikrofont.
-Énekeld el amit mindig énekeltél.Azt hiszem azt a öhm....mi is a címe?-gondolkodott el - Jaa a Who Says-t.
-Oké el éneklem csak most már hagyatok békén.-és akkor felcsendült az első dallam.Megvártam míg az a rész jön ahol már énekelnem kell.És eljött az a rész is én meg félénken de elkezdtem énekelni.A zene teljesen magával ragadt.Nem gondolkoztam semmin.A szöveg magától jött.És lassan eljött a dal vége.
-Hmmm.Jó hangod van.Nem értem miért mondod hogy nincs.-jött mellém most már Harry is.-Nem gondoltál már arra hogy jelentkezz az X-Factorba?
-Nem gondolkoztam de nem is szeretnék rajta gondolkodni.Szerintem nincs hangom és nem szeretném leégetni magam ország-világ előtt.Elég volt nekem annyi hogy előttetek énekeltem.-válaszoltam vissza.Én biztos hogy nem jelentkezek oda.Nincs hangom.
-Ne ne is nyaggatjátok úgy se megy.Nagyon makacs egy lány.-vigyorgott rám Jason.Makacs?Nem akarok makacs lenni.És szerintem nem érné meg jelentkezni.Vagy mégis?A fiúk szerint jó a hangom.Szerintem meg nem.De ők hírességek.És ők tudják hogy kinek milyen hangja van.Lehet hogy jelentkeznem kellene?
2013. április 27., szombat
2.rész
Sziasztok.Wow nagy szépen köszönöm hogy már ketten feliratkoztatok.Nekem ez nagyon sokat jelent! :)
Meghoztam a 2. részt.Remélem tetszeni fog :) Pár vélemény nagyon jól esne :) Mert így megtudom hogy mit kell rajta javítanom :)
Kedves naplóm!
A mai nap nagyon jól telt.Rájöttem hogy most már legyek a régi. A mosolygós Alex nem a magába zárkózó Alex. És így sokkal jobb.Sokkal jobb mosolyogni,nevetni.Ez jobban elfelejteti velem a szüleim hiányát.Ez még fájdalmasabbá tette az emlékeim hogy otthon kuporogtam a szobámba.Így minden jobb.De most ne lelkizzünk.Ma aki nekem jött fiú írt egy e-mail-t és abban kért bocsánatot.Nagyon meglepődtem ezen.Miért nem kért akkor bocsánatot?Nagyon érdekel ki lehet az a fiú ezért írtam is vele pár sort délután mikor elment Jason.
Amúgy mi a neved? Ne vedd tolakodásnak de ez nem ér.Te tudod a nevem én meg csak annyit tudok hogy Zenész vagy. Alex-írtam neki.Komolyan annyi a felhasználóneve hogy Zenész.És az tudom hogy H-val kezdődik a neve.
Nem árulom el.Félek hogy csalódnál. H xx
De miért csalódnék? Hisz nem is ismerlek. Alex
Épp az hogy nem ismersz.És ha megtudnád hogy ki vagyok akkor csalódnál.Hidd el nekem! Hxx
Én tudni akarom hogy ki az aki nekem jött és ott nem kért bocsánatot hanem itt. Alex
A válaszra vártam vagy fél órát de nem jött.Ezért inkább elmentem letusolni.Beálltam a zuhany alá és magamra folyattam a vizet. A meleg víz nagyon jól esett. Majd mikor a hajam is megmostam, kiszálltam a zuhanyzóból és magamra tekertem a törölközőt.Megszárítottam a hajam és felöltöztem a pizsamámba.
-Alex! Gyere le!-hallottam meg nagyi hangját.Leszaladtam a lépcsőn és megláttam nagyi kezeiben egy csokor rózsát.-Ez neked jött.Valami Zenész-től.-adta át a rózsákat.Valami gyönyörűek voltak.Szép fehér rózsák egymás mellett szépen elrendezve.Miközben csodáltam a rózsákat megakadt a szemem egy kis lapocskán.Ki is vettem a rózsák közül és elolvastam mi áll benne."Ha megtudod csalódni fogsz.Érts meg kérlek.Ezt a rózsát a bocsánatodért küldtem neked.Ilyen gyönyörű virág egy ilyen gyönyörű lánynak Zenész"Mikor az utolsó mondathoz értem elcsodálkoztam.Gyönyörűnek tart? Egy mosoly csúszott az arcomra.Még sosem mondott nekem ilyet senki.Kivéve a szüleimet és nagyit.De egy fiú sem.Jason csak azt szokta mondani hogy szép vagyok és ez nekem pont elég.De hogy gyönyörű? Nagyon jól esett a szívemnek. Ilyen érzés még sosem volt bennem.Mi van velem?
-Köszönöm nagyi.Felmegyek beteszem egy vázába.-pusziltam meg az arcát és már rohantam is fel a szobámba. Mikor felértem gyorsan előszedtem egy vázát belehelyeztem a gyönyörű rózsákat és már mentem is a laptopomért.Megírtam neki mindent.Hogy nagyon köszönöm a gyönyörű rózsákat és mindent.Hogy gyönyörűnek nevezett.Mikor már nagyon álmos voltam oda lépdeltem az ágyamhoz, behelyeztem magam az ágyba és álomra hajtottam a fejem.
Reggel arra keltem hogy a laptopom jelez hogy kaptam egy üzenetet.Na de jó elfelejtettem lecsukni a laptopom.Oda sétáltam és leültem a székemre. A Zenész-től jött egy üzenete hogy "Nincs mit megköszönnöd.Én örülök hogy megbocsátottál mert neked mentem.És tényleg gyönyörű vagy H xx
Most még nem válaszoltam neki hanem inkább a szekrényem elé igyekeztem és előhalásztam a szekrényem aljáról egy fehér felsőt és egy fekete nadrágot.
Majd mikor magamra öltöttem a ruhadarabokat elővettem a naplóm és elkezdtem bele írni.
És fürdés után kaptam tőle meseszép fehér rózsákat.Olyan gyönyörű volt.Azt mondta hogy gyönyörű vagyok.Nekem azt mondta hogy gyönyörű.Nagyon jól esett nekem ez a gesztus hogy a megbocsátásomért rózsát küld nekem.Mikor már rég megbocsájtottam.
-Alex, itt van Jason.-halottam meg nagyi hangját.Becsuktam a naplóm és már rohantam is lefelé az emeletről
-Szia Jason.-öleltem át.
-Helló.-ölelt ő is magához szorosan.
-Gyere mutatok valamit.-húztam magam után a lépcsőn.Beértünk a szobámba és megmutattam neki a rózsákat.-Ezt kaptam attól a Zenész fiútól.És még egy levelet is írt nekem.-nyújtottam oda neki a fehér lapot.
-Na ki tett magáért.Nagyon szép rózsák.-bólogatott.Én csak elmosolyodtam és elvettem a lapot amit felém nyújtott.Majd letettem az íróasztalomra és leültem az ágyra.Mutattam neki is az ágy megpaskolásával hogy üljön le mellém.-Alex!Nem lenne kedved eljönni velem a One Direction próbájára?
-De persze lenne kedvem.Legalább megismerhetem azt a fiúbandát akiknél a barátom játszik.-dörzsöltem meg játékosan a fejét.
Meghoztam a 2. részt.Remélem tetszeni fog :) Pár vélemény nagyon jól esne :) Mert így megtudom hogy mit kell rajta javítanom :)
Kedves naplóm!
A mai nap nagyon jól telt.Rájöttem hogy most már legyek a régi. A mosolygós Alex nem a magába zárkózó Alex. És így sokkal jobb.Sokkal jobb mosolyogni,nevetni.Ez jobban elfelejteti velem a szüleim hiányát.Ez még fájdalmasabbá tette az emlékeim hogy otthon kuporogtam a szobámba.Így minden jobb.De most ne lelkizzünk.Ma aki nekem jött fiú írt egy e-mail-t és abban kért bocsánatot.Nagyon meglepődtem ezen.Miért nem kért akkor bocsánatot?Nagyon érdekel ki lehet az a fiú ezért írtam is vele pár sort délután mikor elment Jason.
Nem árulom el.Félek hogy csalódnál. H xx
De miért csalódnék? Hisz nem is ismerlek. Alex
Épp az hogy nem ismersz.És ha megtudnád hogy ki vagyok akkor csalódnál.Hidd el nekem! Hxx
Én tudni akarom hogy ki az aki nekem jött és ott nem kért bocsánatot hanem itt. Alex
A válaszra vártam vagy fél órát de nem jött.Ezért inkább elmentem letusolni.Beálltam a zuhany alá és magamra folyattam a vizet. A meleg víz nagyon jól esett. Majd mikor a hajam is megmostam, kiszálltam a zuhanyzóból és magamra tekertem a törölközőt.Megszárítottam a hajam és felöltöztem a pizsamámba.
-Alex! Gyere le!-hallottam meg nagyi hangját.Leszaladtam a lépcsőn és megláttam nagyi kezeiben egy csokor rózsát.-Ez neked jött.Valami Zenész-től.-adta át a rózsákat.Valami gyönyörűek voltak.Szép fehér rózsák egymás mellett szépen elrendezve.Miközben csodáltam a rózsákat megakadt a szemem egy kis lapocskán.Ki is vettem a rózsák közül és elolvastam mi áll benne."Ha megtudod csalódni fogsz.Érts meg kérlek.Ezt a rózsát a bocsánatodért küldtem neked.Ilyen gyönyörű virág egy ilyen gyönyörű lánynak Zenész"Mikor az utolsó mondathoz értem elcsodálkoztam.Gyönyörűnek tart? Egy mosoly csúszott az arcomra.Még sosem mondott nekem ilyet senki.Kivéve a szüleimet és nagyit.De egy fiú sem.Jason csak azt szokta mondani hogy szép vagyok és ez nekem pont elég.De hogy gyönyörű? Nagyon jól esett a szívemnek. Ilyen érzés még sosem volt bennem.Mi van velem?
-Köszönöm nagyi.Felmegyek beteszem egy vázába.-pusziltam meg az arcát és már rohantam is fel a szobámba. Mikor felértem gyorsan előszedtem egy vázát belehelyeztem a gyönyörű rózsákat és már mentem is a laptopomért.Megírtam neki mindent.Hogy nagyon köszönöm a gyönyörű rózsákat és mindent.Hogy gyönyörűnek nevezett.Mikor már nagyon álmos voltam oda lépdeltem az ágyamhoz, behelyeztem magam az ágyba és álomra hajtottam a fejem.
Reggel arra keltem hogy a laptopom jelez hogy kaptam egy üzenetet.Na de jó elfelejtettem lecsukni a laptopom.Oda sétáltam és leültem a székemre. A Zenész-től jött egy üzenete hogy "Nincs mit megköszönnöd.Én örülök hogy megbocsátottál mert neked mentem.És tényleg gyönyörű vagy H xx
Most még nem válaszoltam neki hanem inkább a szekrényem elé igyekeztem és előhalásztam a szekrényem aljáról egy fehér felsőt és egy fekete nadrágot.
Majd mikor magamra öltöttem a ruhadarabokat elővettem a naplóm és elkezdtem bele írni.
És fürdés után kaptam tőle meseszép fehér rózsákat.Olyan gyönyörű volt.Azt mondta hogy gyönyörű vagyok.Nekem azt mondta hogy gyönyörű.Nagyon jól esett nekem ez a gesztus hogy a megbocsátásomért rózsát küld nekem.Mikor már rég megbocsájtottam.
-Alex, itt van Jason.-halottam meg nagyi hangját.Becsuktam a naplóm és már rohantam is lefelé az emeletről
-Szia Jason.-öleltem át.
-Helló.-ölelt ő is magához szorosan.
-Gyere mutatok valamit.-húztam magam után a lépcsőn.Beértünk a szobámba és megmutattam neki a rózsákat.-Ezt kaptam attól a Zenész fiútól.És még egy levelet is írt nekem.-nyújtottam oda neki a fehér lapot.
-Na ki tett magáért.Nagyon szép rózsák.-bólogatott.Én csak elmosolyodtam és elvettem a lapot amit felém nyújtott.Majd letettem az íróasztalomra és leültem az ágyra.Mutattam neki is az ágy megpaskolásával hogy üljön le mellém.-Alex!Nem lenne kedved eljönni velem a One Direction próbájára?
-De persze lenne kedvem.Legalább megismerhetem azt a fiúbandát akiknél a barátom játszik.-dörzsöltem meg játékosan a fejét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)